Az a faramuci helyzet áll fenn, hogy egy olyan városban lakom ahol nem nagyon van szórakozási lehetőség, az egyetlen normális hely ahová el lehet menni, a munkahelyem. :-) Tiszta üditő egy ledolgozott nap után hazamenni zuhanyozni, és visszamenni bulizni. No pénteken ez a helyzet állt elő. Egy kollégámmal elmentünk sörözni. Sajnos a helyi focicsapat, az IA,  kikapott, ezért búskomor, seggrészeg izlandiakkal volt tele a hely. No de sebaj, gondoltam, hiszen éjfélkor valami helyi zenekarnak lesz koncertje, biztosan feldobja a hangulatot. De nem igy történt. Borzalmasak voltak a srácok, sajnos. Látva nem tetszésemet,a kollégáim kapva kaptak az alkalmon, hogy bedobják: irány Reykjavik! Naná, hogy mentem, mit veszithettem. Sajnos a party kultúra nem nagyon változott január óta. Óriás mega - giga éjszakai élet, de a bulizás formája valahogy nekem kicsit sok. Lökdösődés, bunkóskodás, otthon nem ezt szoktam meg. (Vagy lehet Veszteg túl kultúrált hely volt. Tényleg megnyitott már az utód?????) Ami tiszta vicces és még mindig nem szoktam meg, az az, hogy világosban kell menned bulizni, és amikor kijössz a dizsiből, ami persze megfelelően besötétitett, igazán tud fájni a világosság.  Parti-smink? Forget it! 3-kor leléptünk Reykjavikból és visszamentünk az étterembe, hogy a helyi rövidek oltárán áldozzunk. :) A "baj" akkor kezdődött amikor előkerült egy üveg Gifiti, a hondurasi kollégám hazai ellátmánya. Isteni finom, kamillás, ánizsos, szegfüszeges cucc, de másnap éreztem a hátulütőjét. Hazaérve, mivel kellemes idő volt (12 fok), úgy gondoltam megfelelő lesz a teraszon szunyókálni, el is aludtam. A jobb kezem szénné égett. :) Szombaton próbáltam tartani magam, mert szülinapi ebédre voltam hivatalos, de igencsak fájt. Igy este viszonylag korán nyugovóra tértem. Ma délután grilleztünk, meccset néztünk, de ezen kivül nem történt semmi különös.

Tegnap ismét Reykjavikban voltunk, hogy elintézzük a Kennitalamat, az itteni személyi-szerü azonositót, de sajnos nem sikerült. 2 papir is hibázott. Jövőhéten újra próbálkozom. Akkor viszont jó lenne, ha sikerülne megigényelnem, mert ennek hiányában nem nyithatok bankszámlát, és bankszámla hiányában nem kapok fizetést.

Voltunk még egy csomó helyen vásárolni, és amit felfedeztem, hogy rettentő olcsók a dvd-k, az otthoni viszonylatokhoz képest. Ráadásul a 90%-uk magyar szinkronos vagy feliratos. Elképzelhetőnek tartom, hogy a jövőben vásárolni fogok filmeket. :-)

Egyetlen magyar vonatkozású dolgot fedeztem fel, a Rubik kockát. Majdnem minden boltban kapható, de nem csak a klasszikus, hanem az új változatok is. Ezen kivül semmit nem találtam ami otthoni lenne.

A világ eddigi legszarabb hamburgerét sikerült megvásárolnom, és megennem a Metro-ban, ami az itteni  McDonalds utód. ( A meki a válság idején kivontult.)  Brutálisan rossz volt. Finom müanyag sajtburger izre vágytam, de amit kaptam helyette az kritikán aluli volt. Szóval ha erre jártok, ne egyetek a Metroban!

Kiváncsiságomat kielégitendő muszáj volt vennem közel 400 koronáért egy doboz mogyorókrémes-gyömbéres rágót. De ezt is megbántam.

Egy pozitiv vonatkozása azért volt a napnak. Múlt szombaton egy elég nagy buli volt az étteremben, és az egyik szünetemben a kinti cigizés közben beszélgetésbe elegyedtem az egyik vendéggel, no ez a vendég szembejött a  bevásárlóközpontban és rámköszönt. Hát tiszta jó, már egy izlandival köszönőviszonyban vagyok! :-)

Oh és még két pozitivum: a mogyoróvajas és a mandulás Snickers.... Nyamm, nyamm!