Nyaraltam. Na nem most, de nem is olyan régen. Nagyon nagyon jó volt. Közel 1700 km-ert mentünk végig az 1-es főúton, útba ejtve a látnivalókat. Az első éjszakát egy Vik nevű kis faluban töltöttük, cefetül fáztam éjszaka, de eléggé hangulatos hely volt, az a fajta ahol az egyetlen szórakozási lehetőség a benzinkút. Másnap ellátogattunk a Svinafellsjökkul gleccserhez, utána a Jökursarlón úszó jéghegyeit néztük meg. Hajóval. Cefet jó volt. Természetesen ettünk gleccserjeget is. :-) Aztán következett 200 km semmi, jobbról tenger, balról hegy. Az éjszakát Lagarfljót partján töltöttük, ami Izland legnagyobb tava. Nekem Velencei tó beütése volt, és ami furcsa,hogy itt voltak fák és igazi erdő is. Másnap ismét 200 km semmi egy nagy fennsikon. Itt sikerült defektet kapnunk, és igazán mókás módon menekültünk meg, mert a pótkerék is totál le volt eresztve. 2 spanyol biciklis srác 20 centis biciklipumpájával 2 órán keresztül fújtuk fel a kereket. Vicces volt, bár azontúl parás is, mert fogalmunk nem volt, hogy milyen messze van a következő benzinkút. De volt akkora szerencsénk, hogy Karl Vidar nevű autó és kerékjavitó műhelytulajdonosnak szombat este 7kor be kellett ugrania könnyiteni magán a szervizbe, igy sikerült megjavitatni a kereket. Este értünk Akureyribe, ahol volt grillezés, ivászat, diszkózás és dinom-dánom. Másnap várost néztünk és nem csináltunk semmit. Az utolsó nap laza 400 km hazafelé. A változatosság kedvéért jobbról hegy és balról hegy. Na nem is magyaráznék sokat, csináltam egy csomó képet, itt találjátok:
https://plus.google.com/photos/100462187025827899279/albums/5774719589615368097?authkey=COfovPq4zJKv4AE