Az a faramuci helyzet áll fenn, hogy egy olyan városban lakom ahol nem nagyon van szórakozási lehetőség, az egyetlen normális hely ahová el lehet menni, a munkahelyem. :-) Tiszta üditő egy ledolgozott nap után hazamenni zuhanyozni, és visszamenni bulizni. No pénteken ez a helyzet állt elő. Egy kollégámmal elmentünk sörözni. Sajnos a helyi focicsapat, az IA,  kikapott, ezért búskomor, seggrészeg izlandiakkal volt tele a hely. No de sebaj, gondoltam, hiszen éjfélkor valami helyi zenekarnak lesz koncertje, biztosan feldobja a hangulatot. De nem igy történt. Borzalmasak voltak a srácok, sajnos. Látva nem tetszésemet,a kollégáim kapva kaptak az alkalmon, hogy bedobják: irány Reykjavik! Naná, hogy mentem, mit veszithettem. Sajnos a party kultúra nem nagyon változott január óta. Óriás mega - giga éjszakai élet, de a bulizás formája valahogy nekem kicsit sok. Lökdösődés, bunkóskodás, otthon nem ezt szoktam meg. (Vagy lehet Veszteg túl kultúrált hely volt. Tényleg megnyitott már az utód?????) Ami tiszta vicces és még mindig nem szoktam meg, az az, hogy világosban kell menned bulizni, és amikor kijössz a dizsiből, ami persze megfelelően besötétitett, igazán tud fájni a világosság.  Parti-smink? Forget it! 3-kor leléptünk Reykjavikból és visszamentünk az étterembe, hogy a helyi rövidek oltárán áldozzunk. :) A "baj" akkor kezdődött amikor előkerült egy üveg Gifiti, a hondurasi kollégám hazai ellátmánya. Isteni finom, kamillás, ánizsos, szegfüszeges cucc, de másnap éreztem a hátulütőjét. Hazaérve, mivel kellemes idő volt (12 fok), úgy gondoltam megfelelő lesz a teraszon szunyókálni, el is aludtam. A jobb kezem szénné égett. :) Szombaton próbáltam tartani magam, mert szülinapi ebédre voltam hivatalos, de igencsak fájt. Igy este viszonylag korán nyugovóra tértem. Ma délután grilleztünk, meccset néztünk, de ezen kivül nem történt semmi különös.