A szombatot óriás mega giga előkészületek előzték meg, mert a város legprominensebb személye, aki nem mellesleg az étterem tulajdonosa, lányának volt az esküvője. 164 résztvevővel. A hét nagyjából evőeszköz, asztal és szék suvickolással telt. A séma a hagyományos svédasztalos megoldás volt péntek este 10-ig, amikor a menyasszony kitalálta, hogy jobb szeretné, ha felszolgálnák az ételeket. Szegény főnökömnek kevesebb mint 20 órája volt az összes épkézláb embert megtalálni aki elbir legalább 2 tányért a kezében, úgy hogy nem lóg bele az újja. Illetve rittyentett még egy séfet, hogy biztos minden tuti legyen. Igy én is dolgoztam, salátát csináltam,  tányérokat készitettem elő, felszolgáltam. Csuda mókás volt. Az óriási pörgésnek 11 körül vége volt a konyhán, ezért lassan elkezdtünk iszogatni meg kajálni. Jó volt a kaja, nagyon!!!!  Fél egykor úgy döntöttünk, hogy lelépünk mert már nincs mit csinálni. A kocsiban kapta mindenki a telefont az üzletvezetőtől, hogy menjünk vissza dolgozni, mert elengedte a pincérjeit, mert már fáradtak voltak, 12 órát dolgoztak. Igy történt, hogy a 3 séf, a pizzasütő srác, akik már a 18. órájukat taposták aznap, és én, óriási anyázások közepette vissza mentünk leszedni az asztalokat és elpakolni. Elég komoly balhé kerekedett ebből. 3-ra értem haza és csak bezuhantam az ágyba. De ennek ellenére jó nap volt.

Az esküvőről még annyit, hogy ez egy magas szinvonalú lakodalom volt, de ritka fos. Nem volt zene. 1 körül érkezett meg a dj, amikor már csak 20 ember volt ott. Az emberek egész este ültek egymás mellett mint a heringek a konzervdobozban. (Egyébként úgy is néztek ki.) A menyasszony akkora volt mint egy fél bálna, szőke hajjal, és a ruhája is csúnya volt, a vőlegény detto. Szegények. Ha ilyen esküvőm lett volna biztos sirok, de nekik tetszett. Izlandiak.