Miért is állok neki posztolni vasárnap hajnali 4 óra 57 perckor? A válasz nem az, hogy baromi jó buliban voltam, és jól becsiccsentettem és megoszthatnám a világgal a gondolataimat. 

Visszatértek a lengyel szomszédaink a nyári számüzetésükből. Szombat délután kettő óta buli van. Most már eljutottam odáig, hogy szinte kivülről tudom az Azurro-t lengyelül. :-) 

Megpróbáltam erőt venni magamon, és megkérni őket, hogy légyszi-légyszi csendesebben, aludnánk. (Illetve én aludnék, mert Y. alszik mint egy tök.)  De nem tudom elmondani se lengyelül, se izlandiul, a google forditó meg tök béna. (A közös magyar-lengyel prositucióra utaló vulgáris szó használatától pedig tartózkodnék). Igy próbálkozás nélkül feladtam, és elfogadtam a helyzetet. Szóval buli van, és én kezdek baromira unatkozni. 

Ma letudtam egy fél évad Gyilkos elméket, A profit, és az Üvegtigris trilógiát. Amúgy meg rossz idő van, és mást itt nem is lehet csinálni a tévézésen, vagy a piáláson kivül. 

A héten nem volt semmi különös, az északi fény vadászaton kivül. Ami elég földöntúli és egyben fantasztikus élmény. Kár, hogy  nem adatik meg mindenkinek, hogy lásson ilyesmit. Ami furcsa volt, hogy életemben nem voltam olyan sötét helyen, ahol ennyi csillagot lehetett látni. Furcsa, mert az ismerős csillagképek nem a megszokott helyen vannak az égen. És furcsa, mert lehetett látni a müholdakat amik elhúztak felettünk. 

ÓÓÓ beindult a Modern Talking szekció. Cherry cherry lady, You're my heart. ÁÁÁÁÁÁ. 

Szóval ezek a történések, más izgi/nem izgi  dologról jelen pillanatban nem tudok beszámolni.