Azt hiszem beköszöntöttek  a szürke hétköznapok. Na jó az elmúlt napokban nem is voltak olyan szürkék, mert ezerrel sütött a nap, és "jó" idő volt, néha 5-6 fok is. Nem nagyon történik semmi emlitésre méltó.

Azért ma kicsit boldog vagyok, mert sok hetes bosszúságom szűnt meg, ami amiatt van mert itt lehetetlenség ablakot pucolni. (Az milyen durva, hogy ez a bajom!!!:-))) Arról már biztos irtam, hogy itt nincsenek olyan normális ablakok mint otthon. Csak és kizárólag bukó ablakok, pici méretben. Ennek köszönhetően pár év múltán a földszintnél magasabb ablakokon nem lehet kilátni, mert nem lehet letakaritani. Persze láttam már vizipisztolyos ablakmosást, de itt a főút mellett én ezt meg nem csináltam volna. Szóval ma, két kedves fiatalember festette a nyilászárókat, és voltak olyan kedvesek, hogy lemosták az ablakainkat. Hát tiszta jó!  Ki lehet látni!

Ma megyek izlandit tanulni. Pont egy hónapja járok, igy a tanfolyam fele hátra van.  Elég jónak mondható sok dolgot tanultam, de az izlandi bazi bonyolult. Nem elég, hogy van neki férfi női és semleges neme, ami csupán a szó ismeretéből nem egyértelműen megállapitható, ezt tetézve az egész mondatot ehhez a nemhez igazitja. És persze nem mindegy, hogy ezt a mondatot férfinak vagy nőnek mondod. Szóval bonyi, de nem adom fel. :-)  

Pont egyik nap eszméltem rá, hogy milyen gáz már, hogy egy igazi izlandi káromkodást sem tudok. Hát azért mert ez a fránya népség nem káromkodik. Ha csúnyát akarnak mondani, azt mondják, hogy szamár! Vagy a durvábbak közé tartozik a helvitis! ami köbö annyit tesz goddamn. 

Viszonylag normálisak a csopitársaim. Van két lengyel fószer akik sajnos nem nagyon értenek semmit, mert a tanár nem beszél angolul, mi a többiekkel angolul kitaláljuk mit mondhat a tanár, de a lengyeleknek senki nem tudja elmondani.  A filippinó csajok nagyon kedvesek, és alázatosak. Szent meggyőződésemmé kezd vállni, hogy őket feleségnek vásárolták. De ennek ellenére aranyosak és rettentő segitőkészek. Van egy holland srác, ő is jó fej nagyon. Ő kicsit tud izlandiul mert a felesége helyi, igy sokat tud segiteni nekünk. Viszont van egy vietnámi csaj aki felkerült gyülöllek, rohadj meg! listámra, mert rettentő tenyérbe mászó és zavaróan közvetlen, amitől ráz a hideg. Próbálom elkerülni, ha lehet.

A fent emlitett listán egyébként még egy csaj van, az üzletvezető testvére. Aki képtelen köszönni. Bár azt megszoktam már, ha köszönsz egy izlandinak nem biztos, hogy visszaköszön, de azért 90%-ban megteszik. Ő viszont soha. Már megálltam előtte és a szemébe mondtam, hogy Gódan daggin! De még akkor sem. A főnököm azt mondta ha képen akarom törölni egy fém tálcával - mint a Tom és Jerryben- tegyen meg, az ő szemében nagyot fogok nőni. Ez még várat magára. 

Szóval fura megtapasztalni, hogy mindenhol vannak gyökerek. De szerencsére ők vannak kevesebben, egyelőre ketten.