Rájöttem, hogy a bevásárlás még mindig tud gondot okozni, ma paradicsomos húsgombócot csináltam, és nagyon sok időt elvoltam a boltban, amig kiötöltem mi is lehet a paradicsom püré izlandiul. Láttam, hogy megjelent 2 újfajta skyr, fekete csomagolásban, és azonnal be is raktam egyet-egyet a kosaramba, aztán szépen vissza is tettem, amikor rájöttem, hogy halvány fogalmam sincs milyen ize lehet egy fekete dobozos joghurtnak.

Akranesben 3 normális bolt van, a Bónus, a Krónan, és Einar Ólafsson boltja. A Bónus az egy szupermarket lánc, köbö olyan szinvonalú mint otthon a kistescó, és olcsó az itteni viszonyokhoz képest. Hozzánk ez van a legközelebb, itt már elég komfortosan mozgok. A Krónan is egy szupermarket lánc, mondjuk egy nem felújitott Sparhoz hasonló. Itt is voltam már párszor, kicsit kiesik, de egész jó. Végül Einar boltja, ami nekem nagyon nagyon szimpatikus. Hasonlit egy pöpec Coophoz, de sajna drága. Viszont a cigaretta itt a legolcsóbb a városban.

Mármint a hiperszuper fesztivál Akranesben. Bár sajnos én többre számitottam, nem volt egy nagy eresztés. Péntek délután a helyi szokások szerint közösen grilleztek az emberek az utcán, a szomszédaikkal. Nekünk szar arcok a szomszédaink, de azért mi is grilleztünk - egyedül- annak ellenére, hogy 6 fok volt.  A buli este 10-kor kezdődött a belvárosban. A polgi (vagy valami ahhoz hasonló) beszédet mondott aztán volt egy elég béna énekes, utána pedig a helyi Kozsó, Páll Oskar "fenomális" koncertjén lehetett csápolni. Az étterem este dugig volt, de szerencsére dolgoznom nem kellett, igy megpróbáltam elvegyülni. Ez nem nagyon sikerült. Viszont egy kedves izlandi lánnyal és egy lengyel fiúval megismerkedtem,  de az emberek olyan furák..... Bulizni sem tudnak normálisan. És nem azért mert sir a szám, de tényleg kicsit nyomorékok. 2-kor meguntam az egészet, és hazataxiztam. 800 méter átszámitva 3200 Ft. :-)) De megérte nem birtam volna sétálni. Szombaton délután elnéztünk a helyi kézmüves vásárba. Volt egy-két jó dolog, de brutál drágán. Az izlandiak szeretnek kézmüveskedni, meg kötögetni, meg himezgetni, meg varrogatni. Jó sokan voltak. Este a kollégámmal megnéztünk valami szintén gagyi koncertet az IA stadionban (IA: helyi focicsapat, nagyon menők!!!:)) Aztán beugrottunk az étterembe, ami ismét dugig volt, de én "átszöktem" a Café Lööööööv-nek csúfolt szomszéd kávézóba, mert ott viszont cefet jó elektronikus zenét játszottak. Csak az emberek..... Na mindegy. Elmesélni igazán nem tudom mi a baj velük, meg kell tapasztalni. Hangot adtam a nemtetszésemnek a kedvenc kollégámnak is mivel a ridegség, amivel kezelnek nem tudom normális-e vagy sem, de már kicsit zavaró. 4 izlandi kollégám van, akikkel minden nap találkozom, de a nevükön kivül nem tudok róluk semmit, persze a nevüket sem ők mondták meg. Kolléga is osztotta a véleményem, de azt mondta a hiba bennem van. :) Nekem kell nyitnom a helyiek felé, mert ez egy fránya kisváros, ahol én mindenkinek idegen vagyok.  Hétfőn ezért újult erővel vetettem bele magam legalább a kollégáim megismerésébe. Az üzletvezetőnek kihúzták a bölcsesség fogát, és én kedvesen megjegyeztem, hogy ritka szarul néz ki. Lehet nem jó inditás, de legalább mondtam neki egy mondatot. A válasza annyi volt: Ja. A másik kollégámat majonéz majszolgatása közben megkérdeztem fáradt-e, húzós volt-e a hétvége. A válasz annyi volt: Ja. És, hogy: Yo amor mayonesa. Nem tudom miért gondolja, hogy én beszélek spanyolul, de általában megpróbál spanyolul válaszolni. Tehát ennyire jutottam a beilleszkedéssel. Visszakanyarodva a témainditóra a fesztivál egy nagy kalap szar volt. A sárbogárdi fogathajtó verseny Sziget fesztivál az akranesi ir napokhoz képest. Szóval ha erre jártok nyugodtan kihagyhatjátok.