Ma egy éve Izlandon, olyan furcsa. Nem tűnik ilyen soknak. 

Összefoglalva a dolgokat, ez egy jó hely. Jó, az idő cafat, a kaja pocsék, de ezt leszámitva jó hely. :-)

Néha azért rosszul érzem magam, mert honvágyam van, hiányoznak az otthoniak, hiányzik Fehérvár, de nem lenne jó most hazaköltözni. Egyelőre maradok.

Izland nyugis ország, bár fogalmazhatnék úgyis, hogy dögunalmas. Ahol én lakom nincsenek lopások, betörések, a gyerekek este 10-kor simán játszanak az utcán, nem kell félni, hogy elviszi őket a cukrosbácsi. 

Izland biztonságos, és ezt szeretem. Jó - és persze vicces is- olyanokat hallani a hirekben, hogy egy ámokfutó 120-szal száguldozott (a sebességkorlát 90 km/h a főutakon), vagy például a helyi rendőrök  kivonultak egy házba, mert a szomszédok bejelentése alapján lakatlan, viszont macskákat láttak ki-be járkálni. Itt ezek a legnagyobb problémák. 

Lehet parázni a földrengés, vulkánkitörés, cunami miatt, de az elmúlt évet megúsztam mindenféle kellemetlenség nélkül. 

A nagy előny, ami városi gyerekként igazán üditően hatott rám, a természet. Nem Izland "gazdag" flórájára és faunájára gondolok, hanem a természet elérhetőségére, közelségre, mindennapiságára. Arra, hogy ha reggel kinyitom az ablakot, beömlik a finom sós óceánszag kivéve, ha éppen valami szaftos halrakomány érkezik, na jó akkor meg a halszag csap meg, az is természetesebb mint a gusztustalan szmog! :-)  A milliárdnyi csillag amit látni lehet az égen és persze a mindentvivő sarkifény, az leirhatatlanul gyönyörű. 

Az izlandiakat is meg lehet szokni. :-) Először furcsa, hogy milyen rideg, hideg visszahúzódó népség, de aztán megismered őket és kiderül, hogy tök normális emberek. Sőt segitőkészek és a kedvedben is járnak, ha úgy adódik kedvük.

Néha még mindig zavar a takonyvisszaszivás, a böfögés -bárhol, bármikor- vagy az ápolatlanság, de már nem akadok fent ha valakin 3-4 napig ugyanaz a ruha van. 

Én is felvettem gusztustalan szokásokat. Já-zok és há-zok. Olyan igazi alpári módon. De mivel mindenki ezt csinálja, igy nem annyira feltűnő. 

Összefoglalva a tapasztalataimat azt kell mondjam, teljesen rendben van ez a világvégi kis ország.

Olybá tűnik Izland kezdi birtokolni a szivem egy pici darabkáját. 

Magyarul: szeretem. :-)