3 napig voltam net nélkül, és már alig vártam a ma éjfélt, hogy végre újra szabadon szörfölhessek a világhálón. 

Az internetet nemes egyszerűséggel kölcsönözzük. Vagy az étteremtől, vagy a szomszédoktól.

A múlt hétvégén kicsit bepörögtem, és letöltöttem 100 gigányi filmet. Ezzel kinyírtam mindkettő adatforgalom korlátos netet. Még sosem láttam olyat, hogy a letöltésig hátralévő idő 2 év és 23 hét.

Izlandi oldalakat persze lehetett nézegetni, igy reggel az index helyett az mbl.is-t olvasgattam. Bár semmit nem értettem belőle.

Azóta már megígértem magamnak, hogy soha, de soha többé nem kell blue-ray film. 

Egy vicces dolog történt még a héten. Beleejtettem a telefonom a klotyóba. Semmi baja nem lett az ég világon, annak ellenére, hogy ámulattal nézegettem, hogyan világít a kijelző a víz alatt.