Az elmúlt pár hétben voltak történések. 

Y. beteg volt. Bakteriális fertőzéstől fájó térdéből, begyulladt teljes jobb láb lett 3 nap alatt, az antibiotikumok ellenére is.  Két hétig képtelen volt járni. Egy hét kórházi ápolás után hazaengedték, de akkor még elég rosszul nézett ki a térde. Két naponta jártunk vissza leszívatni a genyót. Elég gyomorforgató látvány volt.  A kórház egyébként rettentő érdekes, mármint az otthoni viszonylatokhoz képest. A szülészeten kívül csak egy osztály van, a minden egyéb. Összesen 10 szoba, 4 orvos, kb 12 nővérke. Abban hasonlít a magyar kórházakra, hogy a kaja ugyanolyan sz@r mint otthon.  A nővérkék egyik fele nagyon rendben volt, a másik fele meg nagyon nem. Y. hamar megutáltatta magát a nem okés nővérekkel. Persze a normális nővérek meg imádták, amikor hazahoztam a kórházból ölelkezve búcsúzkodtak és kívántak jobbulást. Aranyosak voltak. A lényeg a lényeg, 3 és fél hét kényszerszabi után Y. hétfőn megy dolgozni. 

Munka. Az új munka nem rossz. Bár elég unalmas. A fő termék a lazac, az egyetlen ami az üzemben készül. A többi tengeri bigyót importálják, és a meló nagy része abból áll, hogy ezeket a bigyókat kell izlandi gúnyába csomagolni. Nem egy nagy eresztés, tényleg. Mondjuk a második héten 9 tonna lazac került feldolgozásra. Volt egy két pillanatom, amikor a távozáson gondolkodtam, de később kiderült, hogy ez évi kétszer szívás csak, egyszer a turista szezon kezdetén, másodszor karácsonykor. Pozitívum, hogy a munka bruttó nyolc óra, és egy és negyed óra szünet van elosztva egész napra. Van reggeli, ebéd meg uzsi is. Az ebédért 350 koronát kell leszurkolni, és amilyen olcsó, olyan rossz. Például: sült párizsi, cukros krumplipürével és lekvárral, joghurt müzlivel, darált spagetti -úgy egyben ledarálva a hús meg a tészta is-, cukros krumplipürével és rebarbara lekvárral. A fene az ízlésüket ezeknek az izlandiaknak, főzni nem tudnak. A kollégák rendben vannak. Komolyan jó dolog lengyelekkel dolgozni. Beszélgetést kezdeményeznek, meg még köszönnek is. :-) Egyébként az izlandiak munkamorálja az elkeserítő szintet is alulról nyaldossa, de hamar rá lehet állni a dolgozz olyan lassan ahogy csak bírsz témára. 

Ír nap. Tegnap volt a nagy ír parti itt Akranesben. Tavaly írtam róla, hogy jó rossz volt. Idén sem volt ez másképp. A fesztivál az utcánkból leköltözött a kikötőbe. Felnőtteknek szóló programok nem voltak, csak gyerek játékok, ugrálóvár és társai. Este ismét volt kikötői hangárparti, amire egyáltalán nem akartam menni, abból a megfontolásból, hogy "kicsi" helyen túl sok részeg izlandi lesz összezsúfolva és ezt nehezen viseli az ember lánya. Ebből a megfontolásból a szemközti kávézóba mentünk partizni, ahová csak lengyelek és egyéb külföldiek járnak. Ami jó, mert kellemes középeurópaiaknak szóló techo zenével kedveskedtek. Jót buliztam. Legalábbis addig míg sikerült szóváltásba keveredni egy izlandi hülyével, ami részemről tettlegességbe torkollott a fő utca kellős közepén, a seggrészeg új főnökasszonyom szeme láttára.  Végül Y. kiütötte a srácot. Aztán öt perc múlva   visszajött a fiúka bocsánatot kérni, de Y. nem túl lovagias módon ismét kiütötte. Szóval vidám este volt.

Jelenleg az van, hogy nagyon süt a nap, és nem tudok aludni, pedig lassan 30 órája fennt vagyok.....