Életem legeslegeslegdurvább hetén vagyok túl, mármint ami a munkát illeti. Óriási akciónk volt a héten az étteremben, minden pizza 1000 korona. Ez kb. 300 koronával olcsób, mint úgy egyébként, de ezek a fránya izlandiak úgy vitték, mintha ingyen lett volna. Napi 12-14 órát dolgoztunk. Még jó, hogy az étteremben van kaja, és nem kellett sehova mennem a héten. Egy átlag nap azzal telt, hogy reggeltől délután 5-ig gyártottuk a pizzatésztát, délután 5-9-ig pedig sikeresen megsütöttünk és eladtunk átlag 200 pizzát minden nap, ami rohadt sok. A kemence kapacitása 6 pizza. 3 ember csinálta a pizzát, 1 ember szedte ki a kemencéből, 1 ember adta el, én az alapanyagokat készitettem elő. Számokban, nagy vonalakban: 100 kiló sajt, 40 kiló hagyma, 8 láda gomba, 20 kiló paprika, 90 liter pizzaszósz. A legjobban a gomba szeletelést utáltam, mert egy láda gomba cca. 450 darab gombácskát tartalmaz, amit gombánként 12-18 szeletre kell vágni, a mérettől függően. Utálatos munka. :-) A második napon felfedeztem a jobb karomon a bicepszemet. A negyedik nap végén már volt egy rommá durrantott jobb kezem, ami háromszor akkora mint a bal. Rettentő viccesen nézek ki. Amire rájöttem, hogy némely izlandival nem leányálom együtt dolgozni. Nem igazán a munka hősei. Igazán bosszantó amikor négyen-öten megszakadva dolgozunk a konyhában, futva közlekedünk A-ból B-be, nem megyünk pisilni, nem eszünk, nem iszunk,  nem pislogunk, és van olyan kolléga aki bejön a konyhába kávézni, és azzal csesztet, hogy hol van a tej. (Persze nem mondtam meg neki!:-)) Volt egy helyi pizzasütő fiú akinek mindössze másfél órát sikerült alkalmazásban állni a főnökömnél. Szóval mókás hét volt. Pénteken este elhúztam a belem az uszodába és 2 órát ültem a legforróbb jakuzziban. Nagyon nagyon jól esett. A hétre pedig feltette a koronát a tegnap esti -életem első- sarki fény észlelése. Priceless!!