Kicsit hosszú szösszenet
Már el is telt egy hét mióta itt vagyok, ezért összefoglalom a történéseket:
A héten három napot dolgoztam ( 1 napot full time baby-sitteltem, de ez is munkanapnak számít, szóval nem is hármat, hanem négyet). A munka eléggé pörgős volt ma, de ennek ellenére nem volt rossz. Valahogy jó érzés 5 év irodában tespedés után fizikailag elfáradni, érezni, hogy van kezem és lábam. A kollégákkal minden rendben. Bár az izlandiak kicsit visszahúzódóak. Nem nagyon beszélgettem még egyikükkel sem. Spanyolul viszont már tudok 1-2 dolgot ordibálni. :-) Büszkélkednem kell vele, hogy csütörtökön a napszaknak megfelelően tudtam köszönni a Cola-s képviselőnek, illetve a húsosbácsinak sajnálatomat tudtam kifejezni, hogy nem beszélem a nyelvét. Ami tök furcsa, hogy itt a HACCP-t még hirből sem ismerik. Egy ÁNTSZ ellenőr hótziher elsirná magát ha meglátná, hogy milyen állapotok uralkodnak a konyhában, de itt izlandon ez teljesen normális dolog. És ez még a kulturált éttermek közé tartozik, hiszen mégiscsak Vesturland egyik legfancybb helye.....
Amiről mindenképpen irnom kell, az az időjárás. Ma 15 fok volt, és este fél 10 kor amikor hazasétáltam annyira melegem volt, hogy le kellett vennem a kabátot. Pénteken voltam strandolni is, bár utólag kiderült 13 fok volt, de simán elvoltam egy pólóban, sőt a szélvédte helyeken szakadt rólam a viz. Valahogy itt másmilyen a klima mint otthon. A hideg sokkal melegebbnek érződik. Nem tudom mi lehet az oka.Holnapra 18 fokot mondanak, igy strand lesz belőle ismét. Belemerészkedtem a vizbe pénteken, de még mindig nem okés a dolog. Rettenetesen fáj.
A rakott-krumpli projekt überkirály módon sikerült. 8 adagot főztem, 4-en ettük, de nem maradt belőle semmi, és nem azért mert én zabáltam volna fel az egészet......Sajnos kép nem készült róla. A hozzávalókat természetesen egyedül vásároltam a boltban, amire szintén büszke vagyok. Arra viszont gyorsan át kell állnom, hogy ne számolgassam át a koronát forintra, mert nagyon fáj megvenni 90 forintért egy darab tojást, vagy 300-ért egy pohár tejfölt. Bár szerintem ehhez is idő kell.
Fúú amit még meg kell emlitenem az a papucs téma. Valamiért az izlandiak szeretnek papucs zokni kombóban sétálgatni itt mifelénk. De nem akármilyen papucsban. A legalább 15 éve nem látott adidas müanyag papucsban. Mindenféle szinekben pompázik ez a csoda, és a legjobb az amikor a buliból hazaeső lányok becsomagolják a papucskájukat a táskájukba és miniszoknyában, harisnyában és papucsban sétálnak haza a buliból. De hordják napközben, vagy ha leugranak a boltba, vagy ha csak tankolni mennek a kútra. Nem értem, komolyan.
A jó hir, hogy már rendesen tudok aludni. Napi 5-6 órát, de ennél otthon sem aludtam többet. Mondjuk ritka vicces dolog reggel hat körül sirály csicsergésre ébredni. Oké! Nem csicseregnek hanem undoritó módon vijjognak, de ez az átka ha 300 méterre laksz az óceántól.
No és, hogy lássátok milyen az amikor éjfélkor süt a nap (lehet nem látszik jól, de a hegycsúcson még hó van!)
