Bekövetkezett amitől tartottam, sőt rettegtem. Fogorvoshoz kellett mennem. Bevallom féltem, mert irreálisan drága az otthoni fogdokikhoz képest az itteni.

Délután elvesztettem az egyik  jobb felső örlőfogam felét. Hogyan? Nem tudom. Nem találtam meg. Csak azt vettem észre, hogy valami böki a nyelvem. Gyorsan lerohantam az étterembe, hogy megtudakoljam, hogyan is szerezhetnék fogorvost péntek délután fél 5kor. Szerencsére a doki nem volt messze. Fogadott is. Megröngenezett és kaptam egy ideiglenes tömést, meg időpontot 2 hét múlva, fogtömésre. De nem csak egyre hanem kettőre, mert a széttesett fogam melletti is elég rossz állapotban van, rövid időn belül az is beadná a kulcsot.

A dokinő, meg az asszisztens is teljesen rendben voltak. Még sosem volt eddig személyi nyálszívó nénim. Eddig csak ráakasztották a szívókát a szájszegletemre, azt jólvan. 

Ötre már otthon is voltam, és jól felhúztam magam. Mert amikor januárban otthon voltam, kétszer is voltam fogdokinál, hogy nézze már meg van-e valami gond a fogaimmal, nehogymár itt a világvégén kelljen vagyonokat fizetnem egy fogtömésért.  Még meg is röngeneztek..... 

A végösszegről mindenképpen adok tájékoztatást. Szerintem mókás szám lesz. 

3 napig voltam net nélkül, és már alig vártam a ma éjfélt, hogy végre újra szabadon szörfölhessek a világhálón. 

Az internetet nemes egyszerűséggel kölcsönözzük. Vagy az étteremtől, vagy a szomszédoktól.

A múlt hétvégén kicsit bepörögtem, és letöltöttem 100 gigányi filmet. Ezzel kinyírtam mindkettő adatforgalom korlátos netet. Még sosem láttam olyat, hogy a letöltésig hátralévő idő 2 év és 23 hét.

Izlandi oldalakat persze lehetett nézegetni, igy reggel az index helyett az mbl.is-t olvasgattam. Bár semmit nem értettem belőle.

Azóta már megígértem magamnak, hogy soha, de soha többé nem kell blue-ray film. 

Egy vicces dolog történt még a héten. Beleejtettem a telefonom a klotyóba. Semmi baja nem lett az ég világon, annak ellenére, hogy ámulattal nézegettem, hogyan világít a kijelző a víz alatt. 

Ma egy éve Izlandon, olyan furcsa. Nem tűnik ilyen soknak. 

Összefoglalva a dolgokat, ez egy jó hely. Jó, az idő cafat, a kaja pocsék, de ezt leszámitva jó hely. :-)

Néha azért rosszul érzem magam, mert honvágyam van, hiányoznak az otthoniak, hiányzik Fehérvár, de nem lenne jó most hazaköltözni. Egyelőre maradok.

Izland nyugis ország, bár fogalmazhatnék úgyis, hogy dögunalmas. Ahol én lakom nincsenek lopások, betörések, a gyerekek este 10-kor simán játszanak az utcán, nem kell félni, hogy elviszi őket a cukrosbácsi. 

Izland biztonságos, és ezt szeretem. Jó - és persze vicces is- olyanokat hallani a hirekben, hogy egy ámokfutó 120-szal száguldozott (a sebességkorlát 90 km/h a főutakon), vagy például a helyi rendőrök  kivonultak egy házba, mert a szomszédok bejelentése alapján lakatlan, viszont macskákat láttak ki-be járkálni. Itt ezek a legnagyobb problémák. 

Lehet parázni a földrengés, vulkánkitörés, cunami miatt, de az elmúlt évet megúsztam mindenféle kellemetlenség nélkül. 

A nagy előny, ami városi gyerekként igazán üditően hatott rám, a természet. Nem Izland "gazdag" flórájára és faunájára gondolok, hanem a természet elérhetőségére, közelségre, mindennapiságára. Arra, hogy ha reggel kinyitom az ablakot, beömlik a finom sós óceánszag kivéve, ha éppen valami szaftos halrakomány érkezik, na jó akkor meg a halszag csap meg, az is természetesebb mint a gusztustalan szmog! :-)  A milliárdnyi csillag amit látni lehet az égen és persze a mindentvivő sarkifény, az leirhatatlanul gyönyörű. 

Az izlandiakat is meg lehet szokni. :-) Először furcsa, hogy milyen rideg, hideg visszahúzódó népség, de aztán megismered őket és kiderül, hogy tök normális emberek. Sőt segitőkészek és a kedvedben is járnak, ha úgy adódik kedvük.

Néha még mindig zavar a takonyvisszaszivás, a böfögés -bárhol, bármikor- vagy az ápolatlanság, de már nem akadok fent ha valakin 3-4 napig ugyanaz a ruha van. 

Én is felvettem gusztustalan szokásokat. Já-zok és há-zok. Olyan igazi alpári módon. De mivel mindenki ezt csinálja, igy nem annyira feltűnő. 

Összefoglalva a tapasztalataimat azt kell mondjam, teljesen rendben van ez a világvégi kis ország.

Olybá tűnik Izland kezdi birtokolni a szivem egy pici darabkáját. 

Magyarul: szeretem. :-)