Na jó. Annyit ógtatok-mógtatok, hogy ismét klaviatúrát ragadtam és elmesélem mi történt -na nem az elmúlt fél évben hanem - mióta "hazaértünk".

A repülőút jó volt, a bécsi reptér meg kicsi. Az első "éjszaka" voltak gondok az elalvással, mert verőfényes napsütés volt mire hazaértünk. Az idő csodás, kellemes 10-15 fok, eső, néha napsütés.

A munka ugyanaz. Vagyis ugyanolyan mint volt.

A kis házunkba a felső szintre időközben visszaköltözött a tulaj, ami nem vicces, mert korán kelő, sírdogáló és reggel hatkor rohangászó kisgyerekei vannak. De majd biztos megszokjuk őket.

A brutális mindenmentes (glutén, laktóz, állati eredetű fehérje, olajos magvak, hüvelyesek, keményítő tartalmú étkek) diétám alakulgat. Bár szerintem baromi sokat fogytam, gondolom idővel ez lassul, vagy fél éven belül ropiember leszek. (Azért nem kell félteni, van miből fogynom.) Éppen most süldögél az első "hard-paleo" kenyerem. Remélem ehető lesz.

Rózsáék is megérkeztek, hétvégén nálunk lesznek. Lehet lesz képes beszámoló is.

Remélem örültetek nekem, egyelőre ennyi.

Rózi: 

Avagy ismét kigyúltak a fények John Lennon emlékére. 

Mint azt bizonyára tudjátok, ma van az egykori brit legenda születésnapja. Yoko Ono ismét Reykjavíkba látogatott egy ünnepélyes villanykapcsolásra. 

A Lennon-emlékmű minden évben október 9. és meggyilkolásának napja (december 8.) között világít. Különlegessége, hogy az  emlékművön 24 nyelven olvasható - köztük magyarul is - az "Imagine Peace" felirat. A húsz méter magas és egy méter széles torony fényét a Föld belsejéből áramló hőenergia biztosítja. 

ELKÖLTÖZTÜK!!!!

Mini lakásunkat elcseréltük egy kicsit nagyobbra. 

Hátulütője az, hogy messze van a melóhely (3 km, na jó nem egy Fehérvár - Budapest - Budaörs - Budapest - Fehérvár táv, de azért mégis. :-))

Majdnem egy hétig pakolásztunk, meg takarítottunk minden nap. Tegnap éjjel 11-re készen lettünk. 

Képeket raktam fel ide: 

https://plus.google.com/u/0/photos/100462187025827899279/albums/5926844866587135121

Elköltöztünk, erről bővebben majd egy másik bejegyzésben. A legnagyobb bosszúságot az internet hozzáférés jelenti és fogja jelenteni a jövőben. 

Itten a világvégen,  csak és kizárólag adatforgalom alapú internet előfizetés létezik. A maximum 250 GB/hó  20-30 ezer forintért, sebességtől függően. Ha ez még nem lenne elég az elektromos szolgáltatónak is fizetni kell, hogy a hozzáférést biztosítsa 3! eszköz számára. Ez így elég szívás. 

A megoldásom az, hogy megtartom a régi kecó kulcsát, mivel tudtommal nem fog beköltözni oda senki, és suttyomban ott fogom ismét kölcsönözni az internetet, legalábbis a nagyobb projektekhez. :-)

Egyéb ötlet? 

Ezen a hétvégén 15. alkalommal rendezik meg a Reykjavík pride-ot, avagy az izlandi meleg büszkeség napokat. Ez nem csak a már otthonról ismert kamionos felvonulásról szól, hanem rettentő sok programot kínálnak még emellé. Kb. 100.000 ember vesz részt ezen az eseményen (a lakosság egyharmada). Különböző kiállítások, koncertek, vetítések, Szívárvány templomi istentisztelet, és a többi...várja a melegeket a nem melegeket, a turistákat, a családokat, a gyerekeket, mindenkit. 

Mint azt már oly sokszor említettem Izland liberális ország. A melegek házasodhatnak és akár örökbe is fogadhatnak. A melegség, illetve a másság iskolai tananyag, így az itteni gyerekek biztos nem kapnak sokkot, ha két férfit látnak csókolózni.

Bátor dolgokhoz is erőt adhat ez a pár nap: 

Tudjátok, büszke vagyok arra a srácra, akiről sokan - köztük én is - sejtették, hogy meleg.  Azért vagyok büszke, mert ma volt bátorsága a családja és az ismerősei előtt is coming-outolni. Így ma ő is emelt fővel riszálhatja rózsaszín tangabugyiban valamelyik teherautón. 

A töménytelen alkoholfogyasztás hétvégéje. 

A hétvége és a hétfő munkaszüneti nap. Arra  nem sikerült fényt derítenem, hogy pontosan mit ünnepelnek ezekben a napokban. Ez egy olyan éljen a dolgozó ember,  mindenki partizzon mert nyár van, nemzeti ünnep.

Felerekedik a fél ország, hogy a déli szigetek egyikén partiállatot játszon. Az egész tényleg nem szól másról, hogy kicsit alpárian fejezzem ki magam, mint a bebaszásról és a dugásról. 

Az elkövetkező pár hétben, mint minden évben eddig, jelentősen nő majd az abortuszok- és 9 hónap múlva a születendő gyerekek száma.

Már említettem, hogy Izland elég liberális ország. Én is liberálisnak tartom magam, de ez a mindenki mindenkivel szitu kicsit már sok. 

Nem viccelek tényleg ez a helyzet. Izlandon alkalmi partnert találni  szerintem a világ legegyszerűbb dolga.

Bármilyen bárban (pubban, kocsmában, diszkóban) odamész a kiszemeltedhez és azt mondod: 

- Szia! Tetsző, hozzád vagy hozzám?

- Hozzád. 

vagy, 

- Helló, szép a szemed, jössz dugni? 

- Ahha!

És nem hiszitek el, de az esetek nagy részében működik.

Ismerős srácok jómúltkor játszottak egy játékot. Az  adott diszkóban egy óra állt rendelkezésre arra, hogy minél több csajt a klotyiba invitáljanak egy kis ketymetyre. Átlag összejött 4-5 lány azalatt az egy óra alatt. A nyertes 7-tel nyert.  (Persze ketymety nem volt!)

Nem hiába van olyan alkalmazás aminek a segítségével hamar kideríthető,  hogy a leendő partner rokon-e. Ugyanis itt nagyjából majdnem mindenki mindenkinek a rokona, és elég ciki ha reggelre kiderül, hogy az unokatesóddal bújtál ágyba. 

Aki Izlandra akar jönni csajozni jöjjön bátran.  A lányok igazi skandináv szépségek úgy 25 éves korukig (aztán hirtelen átváltoznak ronda kivénhedt hatgyerekes  viking ősasszonyokká). Csak arra kell ügyelni, hogy a szombatot válassza az ember fia ismerkedésre, ugyanis az a fürdés napja. 

Jártatok már úgy fodrásznál, hogy hajvasalással kezdett?

A héten voltam fodrásznál.

Szörnyű volt. Tudtam, hogy ez lesz, de muszáj volt elmenni, mert már nem bírtam kifésülni a hajam. 

Egy hónapi keresgélés után megtaláltam a legjobbat: 

Első körben a fodrászcsaj szépen kivasalta a hajamat. Majd koszosan, szárazon nekiállt levágni. A hajmosás elmaradt. 20 perces procedúra, 5000 korona. Mondjuk nem szúrta el, mert csak annyit kértem, hogy vágjon a végéből. Atyaég mi lett volna, ha valami fazont is akarok. Szárazon vagdalja a hajamat formára??!!! 

Nórikát akarom! Mondjátok meg neki, hogy jöjjön ide és vágja le a hajam. Vagy menjek én haza? :))) 

Ma volt a legundorítóbb napom a munkahelyen. 

Az elmúlt egy hónapban megtanultam lazacot filézni. Elég nehezen ment eleinte, de a héten már produkáltam 100%-os filéket. Tegnap a főnököm horgászni volt, így a kifogott lazacokat ma nekem kellett kifilézni.(Jó kis főnök!:-))

Ezzel egy baj volt, hogy ezek egész halak voltak. Belestől, agyastól, mindenestől. Először próbáltam tiltakozni, de nem jártam sikerrel, mivel mindent ugyanúgy kell csinálni, mintha már ki lenne belezve. Így erőt vettem magamon és nekiálltam. 

Azt kell mondjam a lazac belülről igen színes egyéniség. Mire végeztem egy merő vér és belsőség volt az asztal és a védőruhám. Gondoltam magamban, egye kukac, ezután valami tengeri herkentyűt kell egyik zacsiból a másikba átrakni, nem lesz ez olyan vészes nap. 

Arra nem számítottam, hogy itt a világ végén tengeri bizbasznak számít a rohasztott cápahús. 50 kiló kis apró kockára vágott tömény undormányt kellett 100 grammonként zacskóba rakni.

(A hákarl, avagy rohasztott cápa tradícionális elkészítési módja a következő: "a lefejezett és kibelezett északi tengeri cápát egy kavicsos homokba ásott sekély gödörbe helyezik, és ott aszalják, így a cápahúsban található mérgező anyagok az erjesztés során kiszivárognak a fölbe. Szezontól függően 6-12 hétig  tartják a Hákarl húst elásva, majd kezelési időszakot követően csíkokra vágják a húst, majd sózzák, és négy-öt hónapig felakasztva szárítják.")

Nem nagyon tudtam értékelni, hogy a bűzös ammóniaszagú hús kimarja még az orrszőrömet is. 

Közben persze megvolt az ebéd. Az izlandi gasztronómia csúcsa. Először azt hittem, hogy levest eszek, nem is értettem miért akartak kést meg villát adni. Azt hiszem a mai ebéd carbonara akart lenni. De leves lett. Carbonara leves, amiben elvétve voltak meg nem főtt tésztadarabok. A lengyel kollégák és én sírva röhögtünk azon, hogy mi ez a szar, az izlandiak meg repetáztak. 

Aztán visszamentem cápát csomizni. Az első 5 percben majdnem kijött a csodaebéd, de miután megszoktam a szagot nem volt vészes. 

Szóval ez volt a legundorítóbb napom. És soha, de soha az életben nem akarok több kibelezett állatot látni. Főleg ha nekem kell kibeleznem. Bláááá....

Három hete minden nap esik, és az előrejelzés szerint még egy hétig fog. Amikor éppen nem esik, akkor is 90+% a levegő páratartalma, vagyis így is úgy is vizes leszek tetőtöl talpig. A várost szép szürke ködpára borítja. Egyetlen pozitívum, hogy nincs nap, és éjjel simán tudok aludni. De azt kell mondjam, úúúúúúúútálom!

Az elmúlt pár hétben voltak történések. 

Y. beteg volt. Bakteriális fertőzéstől fájó térdéből, begyulladt teljes jobb láb lett 3 nap alatt, az antibiotikumok ellenére is.  Két hétig képtelen volt járni. Egy hét kórházi ápolás után hazaengedték, de akkor még elég rosszul nézett ki a térde. Két naponta jártunk vissza leszívatni a genyót. Elég gyomorforgató látvány volt.  A kórház egyébként rettentő érdekes, mármint az otthoni viszonylatokhoz képest. A szülészeten kívül csak egy osztály van, a minden egyéb. Összesen 10 szoba, 4 orvos, kb 12 nővérke. Abban hasonlít a magyar kórházakra, hogy a kaja ugyanolyan sz@r mint otthon.  A nővérkék egyik fele nagyon rendben volt, a másik fele meg nagyon nem. Y. hamar megutáltatta magát a nem okés nővérekkel. Persze a normális nővérek meg imádták, amikor hazahoztam a kórházból ölelkezve búcsúzkodtak és kívántak jobbulást. Aranyosak voltak. A lényeg a lényeg, 3 és fél hét kényszerszabi után Y. hétfőn megy dolgozni. 

Munka. Az új munka nem rossz. Bár elég unalmas. A fő termék a lazac, az egyetlen ami az üzemben készül. A többi tengeri bigyót importálják, és a meló nagy része abból áll, hogy ezeket a bigyókat kell izlandi gúnyába csomagolni. Nem egy nagy eresztés, tényleg. Mondjuk a második héten 9 tonna lazac került feldolgozásra. Volt egy két pillanatom, amikor a távozáson gondolkodtam, de később kiderült, hogy ez évi kétszer szívás csak, egyszer a turista szezon kezdetén, másodszor karácsonykor. Pozitívum, hogy a munka bruttó nyolc óra, és egy és negyed óra szünet van elosztva egész napra. Van reggeli, ebéd meg uzsi is. Az ebédért 350 koronát kell leszurkolni, és amilyen olcsó, olyan rossz. Például: sült párizsi, cukros krumplipürével és lekvárral, joghurt müzlivel, darált spagetti -úgy egyben ledarálva a hús meg a tészta is-, cukros krumplipürével és rebarbara lekvárral. A fene az ízlésüket ezeknek az izlandiaknak, főzni nem tudnak. A kollégák rendben vannak. Komolyan jó dolog lengyelekkel dolgozni. Beszélgetést kezdeményeznek, meg még köszönnek is. :-) Egyébként az izlandiak munkamorálja az elkeserítő szintet is alulról nyaldossa, de hamar rá lehet állni a dolgozz olyan lassan ahogy csak bírsz témára. 

Ír nap. Tegnap volt a nagy ír parti itt Akranesben. Tavaly írtam róla, hogy jó rossz volt. Idén sem volt ez másképp. A fesztivál az utcánkból leköltözött a kikötőbe. Felnőtteknek szóló programok nem voltak, csak gyerek játékok, ugrálóvár és társai. Este ismét volt kikötői hangárparti, amire egyáltalán nem akartam menni, abból a megfontolásból, hogy "kicsi" helyen túl sok részeg izlandi lesz összezsúfolva és ezt nehezen viseli az ember lánya. Ebből a megfontolásból a szemközti kávézóba mentünk partizni, ahová csak lengyelek és egyéb külföldiek járnak. Ami jó, mert kellemes középeurópaiaknak szóló techo zenével kedveskedtek. Jót buliztam. Legalábbis addig míg sikerült szóváltásba keveredni egy izlandi hülyével, ami részemről tettlegességbe torkollott a fő utca kellős közepén, a seggrészeg új főnökasszonyom szeme láttára.  Végül Y. kiütötte a srácot. Aztán öt perc múlva   visszajött a fiúka bocsánatot kérni, de Y. nem túl lovagias módon ismét kiütötte. Szóval vidám este volt.

Jelenleg az van, hogy nagyon süt a nap, és nem tudok aludni, pedig lassan 30 órája fennt vagyok.....

Ma megvolt a fogdoki. Egy és fél óra alatt sikerült betömnie a fogamat. Cirka 47000 forintnak megfelelő koronáért. 

És a legjobb, hogy még egy fogam hátravan, amit lehet, hogy gyökérkezelni kell. Ez jövő héten derül ki. Ha így van, akkor hazamegyek. Mert még repjeggyel is olcsóbban jövök ki, ha otthon csináltatom meg. 

Egyetlen pozitívum  volt a dokinál. Na jó inkább kettő. Az egyik a fog gumilepedő. Egy gumis valami, amit ráfeszítettek a számra úgy, hogy csak a rossz fogam maradjon kinnt. Így simán tudtam nyelni, nem volt tele a szám gusztustalan fogdarabokkal.

A második maga a fogdoki. :-) Az első jóképű izlandi. 

Kéremszépen röviden és tömören: profilt váltok. Átevezem a hal ágazatba. (Izlandon amúgy mimásba.)

Ma voltam elbeszélgetésen a már említett halas cégnél és felvettek. :-)) Jók voltak a megérzéseim, vagy biztos nagyon drukkoltatok nekem. 

Az igazgató ajánlott személyesen engem a termelési vezetőnek. Hát ugye milyen jó, ha az igazgató ajtaján kopogtatok munkáért? 

Jövőhéten kedden kezdek. - Hétfő munkaszüneti nap.-  A lazacos részlegnél leszek. Pontosan nem tudom még mit kell csinálni, de kit érdekel? Megszakadni biztosan nem fogok. Másfél hónap betanulási időm lesz. A lazac részlegnek vannak szabályai: no smink, no körömlakk, no parfüm! -nehogy az extradrága lazac bevegye a szagodat.   

Az éttermet egyáltalán nem sajnálom. Még így is be tudok vállalni hétvégi, éjszakai műszakot, ha úgy tartja kedvem.   

Egy dolgot azért megtanultam ott az elmúlt egy évben. Mégpedig azt, hogy mi az a csapatmunka. Nem, nem az amiről a HR-esek hablatyolnak. -Bocs, HR-esek!-  Ebből a szempontból azért jó volt.

Tegnap Reykjavíkban jártunk a hal/halász fesztiválon a nyugati kikötőben. Izlandon még sosem találkoztam ennyi emberrel. Jó sokan voltak. Volt játszóház, koncert, nyitott hajók, meg lehetett kóstolni a rohasztott cápát, meg a szárított halat, igazából volt minden amit el lehet képzelni egy ilyen halas fesztiválon.  Nekem a legjobban a  halbemutató tetszett, ahol nagy tartályokban jégretették a halakat, és meg lehetett őket szemlélni közelről. 

Ezt a halat már kóstoltam, és amilyen roda és undorító, olyan finom -a nevét nem tudom-: 

Aztán befizettünk egy bálna lesre. 3 és fél órát voltunk kinnt a tengeren. És be kell valljam, én nem vagyok egy olyan tengerész típus. A hajó orrából bámultam kifelé, szigorúan egy helyben állva és kapaszkodva. Csak így nem éreztem, hogy hullámzik a víz. Rosszul nem lettem, de be kell valljam pisilni jóval viccesebb egy hánykolódó hajón, mint egy turbulenciába került repülőn. A bálna "lesés" nem is olyan egyszerű mint azt előtte gondoltam. A bálnák kb. 5-20 percenként jönnek a felszínre levegőért, a köztes időben lemerülnek és táplálkoznak. Ha meglátjuk  a bálnát akkor utána kb 4-5 percig semmi, és nagyon kell "nézni", hogy hol bukkan fel legközelebb. A túravezető a hajó tetején áll, ahonnan jól lát mindent, és onnan ad tájékoztatást, hogy: Csukabálna, 11 óránál, balra tart. Ha ügyes vagy, és gyorsan belövöd merre van a 11 óra, láthatod a bálnát, de köbö 3-4 másodperc alatt el is tűnik. Ezért nem is próbálkoztunk a fotózással. Azért sikerült bálnát látni, csukabálnát, hogy pontos legyek, és nem is csak egyet. A túrán elméletileg láttak harbour porpoiseket is, ami olyan mint a delfin, de mégse. Sajnos róluk lemaradtunk. Láttunk albatroszokat nagyon közelről, meg lundikat. 

A túravezetőnk riportja: 

Sunday, 2 June 2013

Tour at 17:00 

Report from Hafsúlan: The weather was amazing as we headed out and we decided to go straight to the area were we have been in the last tours. After about 50 minutes of sailing and searching we saw some harbour  Porpoises that surfaced around us and soon after that the first Minke Whale of the tour came up. We saw a few Minke Whales surfacing around us, maybe 3-4 animals. They surfaced about 3-4 times and then took a deep dive and were gone. While we were searching a couple of Harbour Porpoises surfaced just next to the boat and were there for some time so we got a good look at them. The Minke's were hard to keep up with and after we got a good look at them we decided to head to the Puffin Island, Lundey were we enjoyed the sighting of the Atlantic Puffins.
It was a very enjoyable trip and the weather very nice ! 

- Freydís Ósk Hjörvarsdóttir

Bekövetkezett amitől tartottam, sőt rettegtem. Fogorvoshoz kellett mennem. Bevallom féltem, mert irreálisan drága az otthoni fogdokikhoz képest az itteni.

Délután elvesztettem az egyik  jobb felső örlőfogam felét. Hogyan? Nem tudom. Nem találtam meg. Csak azt vettem észre, hogy valami böki a nyelvem. Gyorsan lerohantam az étterembe, hogy megtudakoljam, hogyan is szerezhetnék fogorvost péntek délután fél 5kor. Szerencsére a doki nem volt messze. Fogadott is. Megröngenezett és kaptam egy ideiglenes tömést, meg időpontot 2 hét múlva, fogtömésre. De nem csak egyre hanem kettőre, mert a széttesett fogam melletti is elég rossz állapotban van, rövid időn belül az is beadná a kulcsot.

A dokinő, meg az asszisztens is teljesen rendben voltak. Még sosem volt eddig személyi nyálszívó nénim. Eddig csak ráakasztották a szívókát a szájszegletemre, azt jólvan. 

Ötre már otthon is voltam, és jól felhúztam magam. Mert amikor januárban otthon voltam, kétszer is voltam fogdokinál, hogy nézze már meg van-e valami gond a fogaimmal, nehogymár itt a világvégén kelljen vagyonokat fizetnem egy fogtömésért.  Még meg is röngeneztek..... 

A végösszegről mindenképpen adok tájékoztatást. Szerintem mókás szám lesz. 

3 napig voltam net nélkül, és már alig vártam a ma éjfélt, hogy végre újra szabadon szörfölhessek a világhálón. 

Az internetet nemes egyszerűséggel kölcsönözzük. Vagy az étteremtől, vagy a szomszédoktól.

A múlt hétvégén kicsit bepörögtem, és letöltöttem 100 gigányi filmet. Ezzel kinyírtam mindkettő adatforgalom korlátos netet. Még sosem láttam olyat, hogy a letöltésig hátralévő idő 2 év és 23 hét.

Izlandi oldalakat persze lehetett nézegetni, igy reggel az index helyett az mbl.is-t olvasgattam. Bár semmit nem értettem belőle.

Azóta már megígértem magamnak, hogy soha, de soha többé nem kell blue-ray film. 

Egy vicces dolog történt még a héten. Beleejtettem a telefonom a klotyóba. Semmi baja nem lett az ég világon, annak ellenére, hogy ámulattal nézegettem, hogyan világít a kijelző a víz alatt. 

Ma egy éve Izlandon, olyan furcsa. Nem tűnik ilyen soknak. 

Összefoglalva a dolgokat, ez egy jó hely. Jó, az idő cafat, a kaja pocsék, de ezt leszámitva jó hely. :-)

Néha azért rosszul érzem magam, mert honvágyam van, hiányoznak az otthoniak, hiányzik Fehérvár, de nem lenne jó most hazaköltözni. Egyelőre maradok.

Izland nyugis ország, bár fogalmazhatnék úgyis, hogy dögunalmas. Ahol én lakom nincsenek lopások, betörések, a gyerekek este 10-kor simán játszanak az utcán, nem kell félni, hogy elviszi őket a cukrosbácsi. 

Izland biztonságos, és ezt szeretem. Jó - és persze vicces is- olyanokat hallani a hirekben, hogy egy ámokfutó 120-szal száguldozott (a sebességkorlát 90 km/h a főutakon), vagy például a helyi rendőrök  kivonultak egy házba, mert a szomszédok bejelentése alapján lakatlan, viszont macskákat láttak ki-be járkálni. Itt ezek a legnagyobb problémák. 

Lehet parázni a földrengés, vulkánkitörés, cunami miatt, de az elmúlt évet megúsztam mindenféle kellemetlenség nélkül. 

A nagy előny, ami városi gyerekként igazán üditően hatott rám, a természet. Nem Izland "gazdag" flórájára és faunájára gondolok, hanem a természet elérhetőségére, közelségre, mindennapiságára. Arra, hogy ha reggel kinyitom az ablakot, beömlik a finom sós óceánszag kivéve, ha éppen valami szaftos halrakomány érkezik, na jó akkor meg a halszag csap meg, az is természetesebb mint a gusztustalan szmog! :-)  A milliárdnyi csillag amit látni lehet az égen és persze a mindentvivő sarkifény, az leirhatatlanul gyönyörű. 

Az izlandiakat is meg lehet szokni. :-) Először furcsa, hogy milyen rideg, hideg visszahúzódó népség, de aztán megismered őket és kiderül, hogy tök normális emberek. Sőt segitőkészek és a kedvedben is járnak, ha úgy adódik kedvük.

Néha még mindig zavar a takonyvisszaszivás, a böfögés -bárhol, bármikor- vagy az ápolatlanság, de már nem akadok fent ha valakin 3-4 napig ugyanaz a ruha van. 

Én is felvettem gusztustalan szokásokat. Já-zok és há-zok. Olyan igazi alpári módon. De mivel mindenki ezt csinálja, igy nem annyira feltűnő. 

Összefoglalva a tapasztalataimat azt kell mondjam, teljesen rendben van ez a világvégi kis ország.

Olybá tűnik Izland kezdi birtokolni a szivem egy pici darabkáját. 

Magyarul: szeretem. :-)

Tönkrement a tévénk a héten, és ma gyorsan le is cseréltük egy monitorra. Mivel tévézni egyáltalán nem szoktunk - egyszerű oka van, nincs bekötve a kábeltévé- így ésszerűbb megoldásnak, meg "jóval" olcsóbbnak tűnt monitort venni. Így ma délelőtt elugrottunk Reykjavikba és megvettük amit kinéztem.

Nagyon odáig vagyok meg vissza tőle.

Tűéles kép, eszméletlen színek, minden szögből.

Ezentúl csak és kizárólag HD-ben filmezek. Nincs apelláta. 

Meg persze az jutott eszembe, hogy talán ha Y. már elaludt, játszhatnék is valamit. :-))

Ma kerek fél éve, hogy utoljára gyújtottam rá. Tiszta öröm és bódottáááá. 

A leszokásom eredménye számokban: 

2012/11/23 08:00 óta az eltelt dohányzásmentes idő:

0 év, 6 hónap, 0 nap, 8 óra, 47 perc.

A leszokás óta el nem szívott cigaretták száma: 3620 db.

Az így megspórolt költség: 362000 Ft (itt 2000-2500 Ft, egy doboz, azért ilyen sok)

Ezen idő alatt nem füstöltem el 3.62 kg. dohányt, nem szívódott fel a szervezetemben 7.24 gramm nikotin, nem mérgeztem magam 21.72 gramm kátránnyal és 18.1 gramm szénmonoxiddal.

Izlandon elvi kérdést csinálnak ebből, minden évben. Jó kis euróvíziós partyt rendezünk mi is Anáéknál. A kaja felelős én vagyok. Ezért pörkölt lesz nokedlivel, azt nem lehet elszúrni, és mindenkinek ízlik.

Azért drukkolok a magyar srácnak, mégha kicsit bárgyú is a zenéje, de nem rosszab mint az izlandi finalista:

 Eyþór Ingi Gunnlaugsson - Ég á Líf 

Kiváncsian várom!! :)

Az van, hogy munkát keresek. Nem mintha eddig nem kerestem volna, csak nem jutottam semmire. Nézegettem a munkaügyi központ és a többi álláskeresős honlapot, a helyi újságot, de semmi. Aztán megvilágosítottak, hogy ez itt baromira nem így megy. Ha munka kell, fogjam magam és kopogtassak be a gyár/üzem/akármi vezetőjének az irodájába azzal, hogy: Helló, Viki vagyok, én beszélni kicsi izlandi, munka kellene, van?  (Ez nem vicc!!!)

Az üzletvezető tud róla, hogy lépni szeretnék onnan, ezért tegnapra beajánlott a helyi kaviár üzem főcicusához. Időpont nem volt megbeszélve, menjek meló után, amikor tudok, várni fog. Mentem. Találkoztam cicussal, aki nagyon kedves volt. Megkérdezte a nevem, hogy honnan jöttem, az azonosító számom, milyen nyelven beszélek, illetve a telefonszámom. Ja meg, hogy van-e jogsim.  Ennyi volt. Nem ám az a sok HR-es buzis baromság - már elnézést a HR-es olvasóktól-!!!! Kész. Ennyi. Még egy kicsit beszélgettünk a cég profiljáról meg a munka mibenlétéről. Majd ellőttem olyan szavakat, hogy coaching meg leadership, így még az angolomat is megdícsérték. 

Ma meló közben Y. beviharzott, hogy most hallotta, hogy embereket keres a lazac üzem. (Okés itt csak ilyen halas dolgok vannak meg cement!). Szóval úgy ahogy voltam a dzsuvás, retkes konyhai ruhámban elmentünk az üzembe, hogy beadjam a jelentkezésemet. Szépen besétáltunk az igazgatóhoz. Elmondtam neki, hogy: Helló Viki vagyok, itt szeretnék dolgozni. Két kérdés, hogy hol dolgoztam azelőtt, és miért akarom otthagyni az éttermet. Formanyomtatvány kitöltés, hasonló adatokkal mint az előző cégnél. És kész 5 perc. Lisztes nadrágban, és olyan cipőben amiről fél kiló curryszószt le lehetett volna vakarni. De ez itt senkit nem izgat. Ez a legjobb. Ez a vidéki Izland bája! 

Szóval egyelőre reménykedés van, hogy visszahívnak. De visszafognak. Érzem a zsigereimben. :D Méghozzá a halasok! Ami jó is lesz, mert közel van, és mehetek az új gyönyörű bicajommal dolgozni minden reggel, és halálra zabálhatom magam lazacból meg tőkehalból. 

Szóval ha ráértek -azért a biztonság kedvéért- szoríthattok, kösziiiiiiiiiiii!!!!!

-Vegyek? Ne vegyek?

-Nagyon drága.

-Olyan finom.

-Nagyon drága.

-Régen ettem.

-Nagyon drága.

-Kívánom.

-Nagyon drága.

-Akarom. Vegyek?

-Ne vegyél, nagyon drága.

-Szeretném.

-Nagyon drága. 

-Biztos?

-Biztos. 

-100%?

-100%! Nagyon drága. 

-Igazad van, úgyis csak addig lenne finom, míg megtalálom az első kukacot. Menjünk, nem veszem meg, nagyon drága. 

(Elhangzott a fejemben tegnap délután, mikor a zöldségpultnál vaciláltam, hogy vegyek-e cseresznyét aminek kilóját 3999 koronáért, cca. 8000 forintért mérték.)

Tegnap este elbóbiskoltam olvasás közben, és arra ébredtem, hogy mozog az ágy. Az első gondolatom a földrengés volt, de pár másodperc múlva meggyőztem magam arról, hogy  egy nagy kamion ment csak el a ház előtt. Végül ma kiderült, hogy tényleg földrengést éreztem. Először, mióta itt vagyok.

A Reykjanes félszigeten intenzív rengéssorozat volt. Mindegyik pötyi 1-1 rengést jelez. Durva, igaz?

Az izlandi érdekes nyelv a melléknevek terén. Az "ó" előtaggal ellentétet lehet kifejezni.

Például: dýr - drága, ódýr- olcsó. 

Vedur- időjárás, óveður - annyira rossz idő, hogy már időjárásnak sem lehet nevezni. :-)

Ma ilyen nap van. Esik a hó, és még az echte izlandiak is bosszankodnak, hogy nemááá, hiszen egy hete hivatalosan nyár van.

Pusztulat hideg van, és befagy a sejhajom. Pár hete elcsomagoltam a technikai téli kabátot és nem akaródzik elővenni. 

A Balaton parton szeretnék döglődni a 30 fokban. Már nagyon elfelejtettem milyen az.

Az elmúlt pár napban biztosan megszállt valami, mert hirtelen tudok főzni, méghozzá nagyon finomakat és van is kedvem órákat tökölni a konyhában. 

Szerdán csináltam currys, chillis, ananászos rákos rizottót. Amit elég gyorsan bepusztitottunk, és nagyon finom is volt, igy csináltam még csütörtökön is meg pénteken is. :)

Tegnap csirkepaprikás volt, tésztával. Ez is elfogyott. 

Ma laza 3 órás főzöcskézéssel tárkonyos ragulevest csináltam, kézzel szaggatott csipetkével - mert a Mami azt mondta ettől sokkal finomabb- és igy is lett. Eszméletlenül fincsi!