A hétvégén óriási karácsonyi parti volt az étteremben. 100 fős céges vacsi, utána pedig a hires-neves helyi fenomén,  Páll Óskar a jégolvasztóan meleg, rettentő kedves, közvetlen, és legfelkapottabb izlandi dj koncertje. 

A krimó persze dugig volt, és halálra dolgoztam magam. 

Azt a következtetést kellett levonnom, hogy az izlandiak nem normálisak. Annyit isznak, mint az állatok! Rákerestem a hivatalos európai alkoholfogyasztási statisztikákra, amiből kiderült, jóval kevesebb alkoholt isznak, mint mi magyarok. De ezt egyszerűen nem hiszem el. 

A vacsora este 8-kor kezdődött, és fél kileckor már folyt a vér, mert sikerült annyira bebaszcsizni két harmincas jólszituált fiatalembernek, hogy fél óra után egymásnak estek. 

A vacsora alatt felszolgáltam meg asztalt szedtem, pultban is álltam, ami tiszta vicces volt úgy, hogy nem beszélek izlandiul. 

A parti alatt a konyhát vállaltam be, mert nem akartam 600 elvadult, seggrészeg, 20-50 év közötti helyiekkel hadakozni. De ez sem volt esemény mentes. Egy helyi hülye dührohamot kapott, és berohant a konyhába, tizen utána , akik alig tudták lefogni, amig kijöttek a rendőrök meg a mentősök. Én csak röhögtem, és azon imádkoztam, hogy ne hányjon a hülyegyerek, mert azt akkor nekem kell feltakaritani. Szerencsére nem hányt,  a mentősök rettentő gyorsan kiértek, lekötözték és elvitték szundikálni a kórházba. 

Brutális mennyiségű pia elfogyott és tiszta gáz volt látni az anyámkorú nőket akik alig álltak a lábukon. :-))

De összességében jó buli volt, jó volt a kaja és a zene is. 

Már irtam a kennitalaról régebben, de most irok újra,  mert irhatnékom van. 

A kennitala a helyi személyazonositó szám, ami a születési dátumból és még 4 számból áll. Nincsen személyi igazolvány, tb kártya, adókártya, lakcimkártya meg hasonló azonositók mint otthon, mindenhol ezt az számot kell használni.

A kennitalával járok orvoshoz, bankolok, vásárolok. Mivel hiszek a konspirációs teóriákban,  kicsit  rémisztő a tudat, hogy a nagytestvér  tudja, hogy mennyit keresek, mire költöm a pénzem,  milyen egészségügyi problémákkal fordultam orvoshoz, milyen klotyi papirt veszek a boltban, mit eszem, vagyis mindent, az ég világon mindent. Persze az is felmerült már bennem, hogy ki a fene akarhat megfigyelni engem, vagy akár a többi izlandit.....:-)) 

Persze a központositott adatoknak van előnye is. Például autóalkatrész vásárlásnál nem kell a tipussal,  évjárattal bajlódni, csak bemondod a kennitalát és az eladó pontosan tudja milyen autód van, és már adja is a neked megfelelő alkatrészt.  

Arra meg már kimondottan büszke vagyok, ha kérdezik izlandiul tudom bemondani a számokat. 

Feltankoltam vitaminokból. Kicsit parázom amiatt, hogy egyáltalán nem ér nap, lassan olyan fehér vagyok, mintha hypóval mostak volna ki 90 fokon. (Ma már sötétben mentem melózni fél 10 kor és sötétben végeztem 4-kor.) Zöldséget - gyümölcsöt nem nagyon fogyasztok, mert már a halálba kivánom a fejessalátát meg a brokkolit,  vagy a banánt meg az almát. Más meg nincs. 

Mindenképpen szükségesnek tartom, hogy valamennyi D és C vitamint bevigyek a szervezetbe, mert nem akarok elhalálozni. 

Ezért vettem D vitamint ami itt vény nélkül kapható,  120 db kapszula,  2000 NE/db, átszámitva 1700 Ft. 100 db-os 1000 mg-os C-vitamin, 1800 Ft. 100 db 400NE/db E vitamin is 1800 Ft.  A 20 darabos 1000 mg-os C vitamin pezsgőtabletta 450 Ft.  Avagy nevetségesen olcsók a vitaminok az otthoni árakhoz képest és minden boltban beszerezhetőek. 

Pontosan egy hónap múlva érkezem haza, addig remélem elkerül a skorbut és az angolkór. :-))

Tegnap este 20:15-kor megérkezett Jeyden. (ejtsd: Zsejden)

Főbb paraméterei: 50 cm, 2800 gramm. 

Legjobban sikerült telefonos képem: 

Szubjektiv vélemény:  rettentő cuki, de eszméletlen kicsike. 

Még életemben nem fogtam,  sőt nem is nagyon láttam fél napos gyereket. Bár az elején kicsit féltem, hogy valami történik, de jó két órát,  amig az ölemben volt, csak aludt. 

Szóval a mai délutánomat a kórházban töltöttem, és csak ámulok azon amit tapasztaltam:

• kismamánként egy szoba, két ággyal, hogy apuka is ott tudjon aludni. 
• külön fürdőszoba, teljes felszereléssel, szappannal kézfertőtlenitővel, tusfürdővel, törölközőkkel.
• kincstári baba ruhák, pelenkák, popsitörlők, krémek  és minden szükséges felszerelés ami a mamának kellhet.
• korlátlan, non-stop látogatási idő.
• az eddig látott legeslegkedvesebb, legsegitőkészebb nővérkék 

Egyébként a terhesgondozás ingyenes, és a hálapénz fogalma itt teljesen ismeretlen. 

Egy szülés körülbelül 4000 koronába kerül -  ez az átlagos vizitdij - , és miután megállapitották a terhességet már nem kell fizetni. 

Szomorú, de otthon ilyen szinvonalat (nem a szakmai tudást, főleg az emberségességet, a körülményeket), ingyen! semelyik kórház nem tud felmutatni.   

Őrült idő van.Szakad a hó és akkora a szél, hogy lerepül a fejem.

Totálbrutál északi szél, helyenként 120 km/h sebességgel süvit végig az országon. Szóval egyelőre úgy néz ki, hogy a hétvégén lakásban ülés lesz a program. 

Délelőtt a raktárból pakoltam a cuccokat befelé, és a leves melegentartó kirepült a kezeim közül és 10 méterrel arrébb Y. kocsiján a motorháztetején landolva leesett a földre, aztán azzal a lendülettel vitte is tovább a szél. Szerencsére elkaptam és úgytűnik működik, de furcsán néztek rám amikor beértem a konyhába egy totál havas leves melegentartóval. A kocsinak látszólag nincs semmi baja, szóval megúsztam a bénaságot.

Vizuális tipusoknak a reggeli időjárás: 

Kis kiegészités: Tegnap a legerősebb mért szél 252 km/h volt. (Hurrikán Sandy 145 km/ h-val csapott le az államokra.) Szóval a tegnap nem volt leányálom, útlezárások, hótorlaszok, házban rekedt emberek. 

Avagy a bálna alagút.

Ezt az alagútat használjuk ha Reykjavikba megyünk. Rekjavik légvonalban csak 20 km-re van, ha nem vennénk igénybe  a Tunnelt akkor több mint 100 km-t kellene autókázni, köszönhetően a fjordoknak.

A Hvalfjaðargöng  5770 méter hosszú és 165 méterrel van a tengerszint alatt. Átlagosan 6 perc alatt lehet átérni a túloldalra. A sebességkorlátozás 70km/h. Csalni nem nagyon lehet, mert elég sok kamera van (na jó lehet,  ha már százszor átmentél rajta és tudod hol vannak a kamerák).

Az alagút 2010-ben a német autóklubbtól rossz minősitést kapott, mivel nincs automatikus tűzjelző rendszere, a legközelebbi tűzoltóság 28 km-re van, és a szellőzés pedig elég gyatra. Szóval útközben ajánlatos erősen imádkozni, hogy ne legyen földrengés, vagy baleset, esetleg tűz,  mert az egyelő a biztos halállal - legalábbis szerintem-. Az alagút nagyrészt 1-1 sávos, nincs menekülőútvonal, leállósáv, igy autóval menekülni ha baleset van, szinte lehetetlen. Ha ki kell szállni a kocsiból tuti megfulladsz a szmogtól, vagy legalábbis esélytelen, hogy 1-2-3 km-t lefuss, gyorsabban mint a tűz.  A fenti helyzeten az igéretek szerint megpróbálnak változtatni.

Olcsónak sem olcsó, mert 1000 koronába kerül egy "átkelés", de ugye az idő pénz, meg a benzin is pénz. Az eredeti tervek szerint csak 2018-ig kell fizetni, mert addigra térül meg a befektetés. (Biztos lesz egyszer ingyenes az M7-es is.) 

A forgalom egyébként elég sűrű, kb. 10 000 autó naponta, ami az európai szabályozás maximuma. Igy javasollják egy másik alagút épitését is. 

Azért pozitivuma is van mert a rádiót lehet fogni, és a mobilhálózat is működik (naná, hogy tudd hivni a 112-t!:))

Ha kiváncsiak vagytok az élményre nézzétek meg az alábbi videót:

Ma délelőtt elkezdett esni a hó. Már azt hittem elmarad a tél, mert már otthon is esett csak itt nem. Megmaradni nem fog, mert pici hungarocell golyók hullanak az égből és jelenleg a nap is süt. Szóval itt a tél,és  már csak fél év és jön a tavasz. :-)

Azt hiszem beköszöntöttek  a szürke hétköznapok. Na jó az elmúlt napokban nem is voltak olyan szürkék, mert ezerrel sütött a nap, és "jó" idő volt, néha 5-6 fok is. Nem nagyon történik semmi emlitésre méltó.

Azért ma kicsit boldog vagyok, mert sok hetes bosszúságom szűnt meg, ami amiatt van mert itt lehetetlenség ablakot pucolni. (Az milyen durva, hogy ez a bajom!!!:-))) Arról már biztos irtam, hogy itt nincsenek olyan normális ablakok mint otthon. Csak és kizárólag bukó ablakok, pici méretben. Ennek köszönhetően pár év múltán a földszintnél magasabb ablakokon nem lehet kilátni, mert nem lehet letakaritani. Persze láttam már vizipisztolyos ablakmosást, de itt a főút mellett én ezt meg nem csináltam volna. Szóval ma, két kedves fiatalember festette a nyilászárókat, és voltak olyan kedvesek, hogy lemosták az ablakainkat. Hát tiszta jó!  Ki lehet látni!

Ma megyek izlandit tanulni. Pont egy hónapja járok, igy a tanfolyam fele hátra van.  Elég jónak mondható sok dolgot tanultam, de az izlandi bazi bonyolult. Nem elég, hogy van neki férfi női és semleges neme, ami csupán a szó ismeretéből nem egyértelműen megállapitható, ezt tetézve az egész mondatot ehhez a nemhez igazitja. És persze nem mindegy, hogy ezt a mondatot férfinak vagy nőnek mondod. Szóval bonyi, de nem adom fel. :-)  

Pont egyik nap eszméltem rá, hogy milyen gáz már, hogy egy igazi izlandi káromkodást sem tudok. Hát azért mert ez a fránya népség nem káromkodik. Ha csúnyát akarnak mondani, azt mondják, hogy szamár! Vagy a durvábbak közé tartozik a helvitis! ami köbö annyit tesz goddamn. 

Viszonylag normálisak a csopitársaim. Van két lengyel fószer akik sajnos nem nagyon értenek semmit, mert a tanár nem beszél angolul, mi a többiekkel angolul kitaláljuk mit mondhat a tanár, de a lengyeleknek senki nem tudja elmondani.  A filippinó csajok nagyon kedvesek, és alázatosak. Szent meggyőződésemmé kezd vállni, hogy őket feleségnek vásárolták. De ennek ellenére aranyosak és rettentő segitőkészek. Van egy holland srác, ő is jó fej nagyon. Ő kicsit tud izlandiul mert a felesége helyi, igy sokat tud segiteni nekünk. Viszont van egy vietnámi csaj aki felkerült gyülöllek, rohadj meg! listámra, mert rettentő tenyérbe mászó és zavaróan közvetlen, amitől ráz a hideg. Próbálom elkerülni, ha lehet.

A fent emlitett listán egyébként még egy csaj van, az üzletvezető testvére. Aki képtelen köszönni. Bár azt megszoktam már, ha köszönsz egy izlandinak nem biztos, hogy visszaköszön, de azért 90%-ban megteszik. Ő viszont soha. Már megálltam előtte és a szemébe mondtam, hogy Gódan daggin! De még akkor sem. A főnököm azt mondta ha képen akarom törölni egy fém tálcával - mint a Tom és Jerryben- tegyen meg, az ő szemében nagyot fogok nőni. Ez még várat magára. 

Szóval fura megtapasztalni, hogy mindenhol vannak gyökerek. De szerencsére ők vannak kevesebben, egyelőre ketten. 

Kedves szüleim, 

Fáznak a füleim. 

Küldjetek sapkát, 

Csókolom a macskát!

Na jó meg a Cippzárt is, meg a Macit is! Meg Mindenkit!!!

Sötétedik, vészesen. Mostanában minden nap 6 perccel van kevesebbet világos.  Elég nyomasztó, valljuk be. Jelenleg a Nap 8 körül kel, és fél hétkor nyugszik. A hónap végére már 9-kor kel, és negyed hatkor már el is megy aludni. (Izlandon nincs óraátállitás, ezt is figyelembe kell venni!:)) Jön a tél és én nagyon nem akarom!!!!!  A téli napfordulókor 11 óra huszonhárom perckor számithatunk a napkeltére, és 3:30-kor a napnyugtára. Még jó, hogy akkor pont otthon leszek! Egyébként az idő rossz, köbö egy hónapja esik. Átlag 5-7 fok van, néha erős szél. Nincs kedvem menni sehova, és kezdek megmakkanni, és ez még csak rosszabb lesz. Ha van valami Izlandon, sötétben is űzhető (na jó a lakásban azért van villany) hobbi tippetek, ne átalkodjatok nem megosztani velem! 

Addig marad a sarki fény lesés.

Arra gondoltam, hogy biztos unatkoztok otthon nélkülem, ezért ajánlok nektek könyveket! :-))))

Előbb muszáj emlitést tennem a legjobb és legmegbizhatóbb és legutibb szórakozásomról itt Izlandon, a Kindleről. Nagyon szeretem, hogy a világon bármilyen könyv az enyém lehet 1 perc alatt. Megbizható, tuti masina és számomra is elképesztő, hogy ma dugtam töltőre negyedszer az ittartózkodásom óta. Pedig elég sokat olvasok, ezt elhihetitek. Igazán megéri a befektetést, hiszen köbö 15 könyv után megtérül az ára. Főleg itt, mert bár kaphatóak a bestsellerek angolul, elég húzós áruk van.

Amit mindenképpen ajánlok, hogy olvassatok el, az a Trónok harca regényciklus. (Az HBO sorozat sem rossz, de a könyvben 20 oldalanként átéled az élményt, hogy : VAZZZZEEE, ez nem történhet meg!, ez nem lehet!, mivan?) A legjobb könyvek között van, amit eddig olvastam. Szóval ha szeretitek a fantasyt, a vért, és a Gyűrűk urát  mindenképpen olvassátok el, nem fogtok csalódni!

A krimi kedvelőknek ajánlom John Sandford Davenport könyveit. (az Indián vér kivételével- az olvashatatlan számomra) Természetesen időrendben. Izgi történetek a St. louisi szuperzsaru Davenport gyilkossági nyomozásairól. 

A tini könyvek közül újraolvastam az Adrian Mole könyveket, amit gyerekként nagyon szerettem és felnőtt fejjel is izgalmas szórakozást nyújt ez a kis nyomorult angol hülyegyerek.

Sprirituális könyvek közül nekem Müller Péter könyvei tetszenek a legjobban. Igazán kellemes olvasmányok a szeretetről, a boldogság kereséséről. 

Ha realista szerelmes regényre vágynátok, olvassátok el Márquez Szerelem a kolera idején c. könyvét. Igazán üditő szórakozás, és bepillantást nyer a múlt századi trópusok mindennapjaiba.

A legjobb regények egyike Ken Folett  Katedrálisa. Bár baromi hosszú, igazán szép, és intrikákkal átszőtt sztori a középkori angliából. 

A számomra legkedvesebb utópisztikus, regény Robert Merle Malevil cimű műve, amely a 70-es évek Franciaországában játszódik, amikor valamilyen okból - ez nem igazán derül ki- vége lesz a világnak. 

A végére tartogattam egy ellen-ajánlót, ami nem más mint E.L. James, A szürke ötven árnyalata. Hajtott a kiváncsiság, hogy mi lehet ez a könyv, ami az összes bestseller listát vezeti. De ennél szánalmasabb, idióta, barom könyvvel még életemben nem találkoztam. Valószinű, hogy kimondottan 80-as IQ-val rendelkező, amerikai háziasszonyoknak iródott. Szóval, ha megfordult a fejetekben, hogy megvegyétek, elolvassátok, letöltsétek, akármi, felejtsétek el, és válogassatok a fentiek közül. 

A héten elkezdődött a nyelvtanfolyam. Nagyon tetszett, és mókás dolognak látszik izlandiul tanulni. Az órák a helyi gimiben vannak.  Az igazi anyanyelvi tanárnővel eddig nem sikerült találkozni, de egy nagyon kedves indiai hölgy tartotta az első órát, aki habitusban és kinézetben is rettentően hasonlit Falvay tanárnőre az Istvánból, csak barna kiadásban.  A csoportban van 3 lengyel csaj, ők már haladó szinten vannak, a  kezdők között egy holland pasas, két filippinó csaj van, meg persze én. Tankönyv nincs, és szerencsére nem is kell majd venni. Ami érdekes volt, hogy a fizetésről egyáltalán nem esett szó, de gondolom ez csak az izlandi ej, ráérünk arra még! felfogásnak köszönhető. A munkahelyen már másnap már izlandiul beszélt hozzám mindenki, ami annyira nem volt mókás,  mivel összekevertem a hvítlaukurt a hvítalaukurrel. Vagyis a fokhagymát a hagymával. Vevő vagyok új szavakat tanulni, de azért ez a tempó túl gyors. :-) 

Tegnap volt egy hatalmas IA (it. helyi focicsapat) buli, 200 gyökér focistával. Pénteken 1200 evőeszközt suvickoltam tisztára, és 600 tányért. De jó buli volt, mert hajnali 4-ig nem tudtam aludni a dajdajozástól. 

Más emlitésre méltó nem történt a héten. 

Miért is állok neki posztolni vasárnap hajnali 4 óra 57 perckor? A válasz nem az, hogy baromi jó buliban voltam, és jól becsiccsentettem és megoszthatnám a világgal a gondolataimat. 

Visszatértek a lengyel szomszédaink a nyári számüzetésükből. Szombat délután kettő óta buli van. Most már eljutottam odáig, hogy szinte kivülről tudom az Azurro-t lengyelül. :-) 

Megpróbáltam erőt venni magamon, és megkérni őket, hogy légyszi-légyszi csendesebben, aludnánk. (Illetve én aludnék, mert Y. alszik mint egy tök.)  De nem tudom elmondani se lengyelül, se izlandiul, a google forditó meg tök béna. (A közös magyar-lengyel prositucióra utaló vulgáris szó használatától pedig tartózkodnék). Igy próbálkozás nélkül feladtam, és elfogadtam a helyzetet. Szóval buli van, és én kezdek baromira unatkozni. 

Ma letudtam egy fél évad Gyilkos elméket, A profit, és az Üvegtigris trilógiát. Amúgy meg rossz idő van, és mást itt nem is lehet csinálni a tévézésen, vagy a piáláson kivül. 

A héten nem volt semmi különös, az északi fény vadászaton kivül. Ami elég földöntúli és egyben fantasztikus élmény. Kár, hogy  nem adatik meg mindenkinek, hogy lásson ilyesmit. Ami furcsa volt, hogy életemben nem voltam olyan sötét helyen, ahol ennyi csillagot lehetett látni. Furcsa, mert az ismerős csillagképek nem a megszokott helyen vannak az égen. És furcsa, mert lehetett látni a müholdakat amik elhúztak felettünk. 

ÓÓÓ beindult a Modern Talking szekció. Cherry cherry lady, You're my heart. ÁÁÁÁÁÁ. 

Szóval ezek a történések, más izgi/nem izgi  dologról jelen pillanatban nem tudok beszámolni. 

Közhirré tétetik és szétdoboltatik, hogy 85 nap múlva érkezem haza. Azaz december 12-én helyi idő szerint délután negyed ötkor landolok a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. Január 4-ig leszek otthon, remélem sokminden belefér majd. A repjegyem brutálisan drága volt, még igy is,hogy 3 hónappal előre megvettem. Köszönhetően annak, hogy nincs az a fránya Malév. Fele ennyiért eljutok az USA-ba és vissza!:-). De sebaj. Nem sokára megyek haza!

A távolsági buszozás egy igazán izgalmas dolog itt Izlandon. Van egy tök normális honlap, egy pontos preciz menetrend. Csak egyszerűen ember legyen a talpán aki kiigazodik, hogy mikor, hol áll meg a busz. Tudniillik, itt nem városok és utcák szerint van a menetrendben feltűntetve a megálló, hanem városrészek szerint.Köbö olyasmit képzeljetek el, hogy ha Fehérvárról akarnátok Budapestre buszozni és annyit tudnátok, hogy  a busz a Palotavárosból indul. Megáll a Vizivárosban, és a Köfémen, aztán Kelenföldön és Lágymányoson. De, hogy pontosan melyik utcában és hol van a megálló, azt neked tudnod kell. :-) Szóval izgi dolog ez a buszozás, de Reykjavikba már sikerült elmennem busszal. Ami egyébként az otthoni viszonyokhoz képest is elég olcsó. Nem beszélve arról, hogy a bérlet fillérekbe kerül. Nem úgy mint otthon, hogy ha többször utazol mint 20 alkalom csak akkor éri meg bérletet venni.

Pénteken volt a szülinapom, és bevallom sokkal rosszabbra számitottam mint ami volt. Azt hittem az otthoniak majd jól elfelejtenek, itt meg úgyse tudja senki, hogy fel kéne köszönteni. Szerencsére ismét tévedtem. (És Rózsáék sem feledkeztek meg rólam!:)))) A munkahelyen csináltak csoki tortát, és itthon is egy csoki torta várt. Anyáék országokon átcsempészett fényképeinek nagyon örültem, és megkaptam az előző posztban emlegetett csodaszép télikabátot. Azóta le sem veszem. Anaéktól kaptam csodajó fülbevalókat, Blessi készitett egy tök aranyos karkötőt. Este volt fincsi vacsora, wiskey és sör. Szóval jó kis nap volt ez a szülinap, tényleg remek volt a hangulatom.

Tudom, tudom, ennél elcsépeltebb GoT idézet nincs a világon, de tényleg ez a helyzet: közeleg a tél. Északon ma leesett az első hó! ÁÁÁÁÁÁÁ! :-))

3 napja 5 fok alatt van a hőmérséklet. Az elmúlt pár napban szakad az eső, tegnap óta pedig brutális széllökések is vannak (90 km/h). Ma hazafelé jövet a munkából igazán meglepődtem amikor felkapott és arrébb rakott 30 centit. Kicsit aggódom a hiányos téli ruházatom miatt. Tegnap láttam egy csodálatosan szép, az északi viszonyokra tervezett téli kabátot, de az ára megközeliti az otthoni fizetésem felét. Szükségem van még egy jó (nagyon jó) cipőre is, de egyelőre azt nem találtam sehol.

Szóval élvezzétek az otthoni 30 fokot, mert nekem már sapkában és kesztyűben kell kimennem az utcára.

Életem legeslegeslegdurvább hetén vagyok túl, mármint ami a munkát illeti. Óriási akciónk volt a héten az étteremben, minden pizza 1000 korona. Ez kb. 300 koronával olcsób, mint úgy egyébként, de ezek a fránya izlandiak úgy vitték, mintha ingyen lett volna. Napi 12-14 órát dolgoztunk. Még jó, hogy az étteremben van kaja, és nem kellett sehova mennem a héten. Egy átlag nap azzal telt, hogy reggeltől délután 5-ig gyártottuk a pizzatésztát, délután 5-9-ig pedig sikeresen megsütöttünk és eladtunk átlag 200 pizzát minden nap, ami rohadt sok. A kemence kapacitása 6 pizza. 3 ember csinálta a pizzát, 1 ember szedte ki a kemencéből, 1 ember adta el, én az alapanyagokat készitettem elő. Számokban, nagy vonalakban: 100 kiló sajt, 40 kiló hagyma, 8 láda gomba, 20 kiló paprika, 90 liter pizzaszósz. A legjobban a gomba szeletelést utáltam, mert egy láda gomba cca. 450 darab gombácskát tartalmaz, amit gombánként 12-18 szeletre kell vágni, a mérettől függően. Utálatos munka. :-) A második napon felfedeztem a jobb karomon a bicepszemet. A negyedik nap végén már volt egy rommá durrantott jobb kezem, ami háromszor akkora mint a bal. Rettentő viccesen nézek ki. Amire rájöttem, hogy némely izlandival nem leányálom együtt dolgozni. Nem igazán a munka hősei. Igazán bosszantó amikor négyen-öten megszakadva dolgozunk a konyhában, futva közlekedünk A-ból B-be, nem megyünk pisilni, nem eszünk, nem iszunk,  nem pislogunk, és van olyan kolléga aki bejön a konyhába kávézni, és azzal csesztet, hogy hol van a tej. (Persze nem mondtam meg neki!:-)) Volt egy helyi pizzasütő fiú akinek mindössze másfél órát sikerült alkalmazásban állni a főnökömnél. Szóval mókás hét volt. Pénteken este elhúztam a belem az uszodába és 2 órát ültem a legforróbb jakuzziban. Nagyon nagyon jól esett. A hétre pedig feltette a koronát a tegnap esti -életem első- sarki fény észlelése. Priceless!!

A legizgalmasabb dolog ami történt velem a napokban, hogy tegnap láttam a legutálatosabb szinészt a világon. Ben Stillert. A szomszéd kávézóban kávézgatott.  Nem tudom milyen szuper filmet forgathat itt, de mindenhol statisztákat kerenek. Az igazat megvallva jobban értékelném ha Mr. Pitt vagy Mr. Clooney kávézgatna a szomszédban...........

Az van, hogy elvertem egy csomó pénzt. Méghozzá Reykjavik egy elég lepukkant lakótelepének a kisboltjában. Miért? Mert ez az ún polak shop, ahol egy csomó lengyel cuccot lehet kapni. Komolyan mondom három hónap szir -szar kaja evés után ez a bolt maga volt a mennyország. Vettem (a teljesség igénye nélkül) véres hurkát, kolbászt, sprotnit, kovászos uborkát, normális zacskós leveseket, normális chipset, elmex fogrémet, normális rágót, sajtot, teát, Ferrerot, Raffaellot, Mannert, egy csomó csomó Kinder Buenot. Mindezt persze az otthoni ár négyszeresért. De frankón megérte. Degeszre zabáltam magam, és ritka boldog vagyok! :)

Nyaraltam. Na nem most, de nem is olyan régen. Nagyon nagyon jó volt. Közel 1700 km-ert mentünk végig az 1-es főúton, útba ejtve a látnivalókat. Az első éjszakát egy Vik nevű kis faluban töltöttük, cefetül fáztam éjszaka, de eléggé hangulatos hely volt, az a fajta ahol az egyetlen szórakozási lehetőség a benzinkút.  Másnap ellátogattunk a Svinafellsjökkul gleccserhez, utána a Jökursarlón úszó jéghegyeit néztük meg. Hajóval. Cefet jó volt. Természetesen ettünk gleccserjeget is. :-) Aztán következett 200 km semmi, jobbról tenger, balról hegy. Az éjszakát Lagarfljót partján töltöttük, ami Izland legnagyobb tava. Nekem Velencei tó beütése volt, és ami furcsa,hogy itt voltak fák és igazi erdő is. Másnap ismét 200 km semmi egy nagy fennsikon. Itt sikerült defektet kapnunk, és igazán mókás módon menekültünk meg, mert a pótkerék is totál le volt eresztve. 2 spanyol biciklis srác 20 centis biciklipumpájával 2 órán keresztül fújtuk fel a kereket. Vicces volt, bár azontúl parás is, mert fogalmunk nem volt, hogy milyen messze van a következő benzinkút. De volt akkora szerencsénk, hogy Karl Vidar nevű autó és kerékjavitó műhelytulajdonosnak szombat este 7kor be kellett ugrania könnyiteni magán a szervizbe, igy sikerült megjavitatni a kereket. Este értünk Akureyribe, ahol volt grillezés, ivászat, diszkózás és dinom-dánom. Másnap várost néztünk és nem csináltunk semmit. Az utolsó nap laza 400 km hazafelé. A változatosság kedvéért jobbról hegy és balról hegy. Na nem is magyaráznék sokat, csináltam egy csomó képet, itt találjátok: 

https://plus.google.com/photos/100462187025827899279/albums/5774719589615368097?authkey=COfovPq4zJKv4AE

Hallóóóó! Visszatértem. Post nyaralás depiben szenvedtem egy hétig. De most már minden oké. A nyaralás hiperszuper volt, de a képeket még nem töltöttem fel sehova, mert cefet lusta voltam. Ha meglesz, azt is megirom mi minden történt.  Az elmúlt pár napban ritka jó idő volt (19 fok, izzadtam mint egy igásló) az utolsókat rúgja a nyár. Tegnap voltunk Reykjavikban elbúcsúztatni ezt a csodás nyarat. Buliztunk ezerrel, nagyon jó volt. Furcsa, hogy vége van. Nem is volt igazán nyár, nálam lassan fél éve tavasz van. Elég gyorsan sötétedik éjszaka, amit nehéz követni, és megszokni. Már 11 kor lemegy a nap és fél 5 körül kel. Egy hónapja még nem ment le egyáltalán. Itt jövőhéten már kezdődik az iskola. A srácok is visszatérnek 2 hónapos spanyol száműzetésükből. Jó lesz mert már hiányoznak!:)

Egy hete visszatértem a glutén mentes táplálkozásra, ami itt normális zöldségek, gyümölcsök hiányában aztán igazi nagy kihivás. De ha láttátok volna a pattanásos fejemet, illetve az allergiás foltjaimat ti is emellett döntöttetek volna. Szóval most próbálkozom a jól evéssel. Eddig elég jól megy.

De azért van egy problémám. Nincs egy rongyom amit felvegyek. Elfogytak a nadrágjaim, és igazán jó lenne venni, de egyszerűen nem megy. Pedig az árban is igen engedékeny vagyok 10-12 ezer koronát hajlandó vagyok adni egy fránya farmerért, de nincs. Vagy van, de ronda, vagy van de rosszul áll. De lehet ezeket az elveket hamarosan fel kell adnom.

Szóval minden oké, no para.

Tegnap rettentő termékeny és izgalmas napom volt. Reggel szokás szerint indult minden. Délben elhajtott az üzletvezető Reykjavikba, hogy nézzek már utána a kennitalamnak, mert ez már nem járja, hogy 6 hete várjuk. Az egyik kollégámmal mentünk, aki autót akart nézni aznap. Elindultunk, és láttuk, hogy a fél város strandon van, mert közel 200 bálna tévedt el és úszott viszonylag közel a parthoz. Szóval mi is jól megnéztük a bálnákat. Bár nem sokat láttam belőle, csak azt, hogy nagyon mozog a viz. Kb. 15 hajó körözött a bálnák körül. Gondoltam naivan milyen rendesek ezek az izlandiak, meg akarják menteni a szerencsétlen bálnákat a partraúszástól, de sajnos rosszul gondoltam. Mivel a helyi vadászok kapva kaptak az alkalmon, és a bálnafeldolgozó felé próbálták terelni az állatokat. Ha a partra úsznak elpusztulnak, és feldolgozni sem lehet őket, mert macerás elszállitani. Végül nem tudom hogy mennyi bálna szabadult meg, és mennyit sikerült levadászni. Kicsit rosszul éreztem magam emiatt, de aztán belegondoltam, ha minden élet ugyannyit ér, akkor már baromisok pihe-puha kiscsirke pusztult el azért, hogy én felzabáljam.

Végül szépen eljutottunk Reyjkavikba, és elmentünk a Register Iceland nevű hivatalba. 22-en álltak eljőttünk sorba, és én nagyon mérges lettem, hogy a fél napot itt fogjuk tölteni, de nem kellett 10 percnél többet várnunk, ami teljesen üditő egy otthoni okmányirodához képest. Kiderült, hogy közel 4 hete megvan a kennitalam, csak a posta elkeverte valahol. Úgy érzem az izlandi posta klasszisokkal szarabb mint a királyi. Ezután gyorsan elugrottunk az adóhivatal szerűségbe, ahol 2 perc alatt megkaptam a papirjaimat. Utána irány a bank, bankszámlát nyitni. Ez is szupergyorsan megvolt. Igy holnap lesz a napja, hogy megkapom első illetve második fizetésemet, bár még nincs bankkártyám. Küldik postán. Elméletileg 3 nap. Gyakorlatilag 3 hét. De megvan az a lényeg.

Eztán elmentünk megnézni a kinézett autót. Kollégának nagyon tetszett és úgy döntött megveszi. Remek, gondoltam elcsürjük az egész napot a hülye papirozással. Hát ismét tévedtem. Autót venni kb 15 perc. Ennek a nagy része a pénzszámolás. (5000-es a legnagyobb cimlet). 2x2 egyoldalas papirt kell aláirni. Az egyik az autó műszaki állapotát igazolja, a másik a szerződés a kereskedéssel. És ágyesz bugyesz van autód. Nincs semmiféle baszakodás - már bocsánat- az átiratással, forgalmival, stb.  A kocsi tüzetes átnyálazásával, próbaúttal, szerződéssel, fizetéssel, mindennel együtt 1 óra alatt megvoltunk. Igazán jó volt résztvenni benne.

A mai napom pakolgatással telt, mert holnap megyek nyaralni!!!:))) Bár még mindig bizarr sapkát, sálat, kesztyűt, bakancsot és télikabátot csomagolni. Jelentkezem, ha visszatértem.  

Ui: Video a bálnamentésről, mert mint kiderült néhány bálna partot ért tegnap:

https://www.youtube.com/watch?v=hHlo1v7SchU

Két hónapja itt vagyok.

Hogy vagyok?

Jól!

Bővebben?

Nem jól!!

Na ez nem igaz, csak annyira sablonos, hogy muszáj volt leirnom.

Tök jól vagyok, jól érzem magam. Stresszmentes a kis életem, és ezt igazán élvezem. Most már viszonylag komfortosan mozgok a városban, meg Reykjavikban is. Az van, hogy szeretek itt lenni. Persze honvágyam néha van, és hiányoznak az otthoniak, de egyelőre nem vágyom haza. Ha most lenne karácsony, biztosan megvenném a visszafele repjegyemet is. Teljesen úgy érzem, hogy nincs értelme haza menni. Fogalmam sincs mi történik otthon, és ez a tudatlanság igazán áldásos. Nem olvasok már indexet sem, talán hetente egyszer ránézek, hogy mi a stájsz. De igazából ahogy látom semmi. Szóval ha kérdeznétek jól vagyok, minden rendben.

Rájöttem valamire. Amit először, sőt még sokadszorra is nagyon nagyon furcsa megtapasztalni. Ez pedig nem más, mint a társadalmi különbségek teljes hiánya. Az van, hogy itt mindenki egyenlő. És furcsa mód nincsenek egyenlőbbek. Bárki vagy, bárki is legyen az apád vagy az anyád, ugyanolyan oktatásban részesülsz mint mindenki más. Ugyananyi lehetőséged van, mint  bárkinek ebben az országban. Nem ér semmilyen hátrányos megkülönböztetés a munkád, a családod, a szociális helyzeted miatt. Egyenlő egy orvos a kórházi takaritóval. Ez nem csak maszlag tényleg igy van, vagy én legalábbis ezt érzem. Például a már emlitett esküvőn nekem nagyon furcsa volt, hogy a tortaosztásnál a személyzet ugyanúgy beállt a sorba és mindenki kapott a menyasszonyi tortából. Néztem hülyén mint a luki nyúl, de aztán rájöttem, hogy itt tényleg mindegy ki vagy, a lényeg, hogy egy esküvőt meg kell ünnepelni, és igenis jogod van az ünnepléshez, és jogod van a tortához ugyanakkor és ugyanolyan körülmények között mint a város legazdagabb legelegánsabb embereinek.

Szóval lehet, hogy az izlandiak néha rossz arcok, de azért az országuk eléggé rendben van.