A szombatot óriás mega giga előkészületek előzték meg, mert a város legprominensebb személye, aki nem mellesleg az étterem tulajdonosa, lányának volt az esküvője. 164 résztvevővel. A hét nagyjából evőeszköz, asztal és szék suvickolással telt. A séma a hagyományos svédasztalos megoldás volt péntek este 10-ig, amikor a menyasszony kitalálta, hogy jobb szeretné, ha felszolgálnák az ételeket. Szegény főnökömnek kevesebb mint 20 órája volt az összes épkézláb embert megtalálni aki elbir legalább 2 tányért a kezében, úgy hogy nem lóg bele az újja. Illetve rittyentett még egy séfet, hogy biztos minden tuti legyen. Igy én is dolgoztam, salátát csináltam,  tányérokat készitettem elő, felszolgáltam. Csuda mókás volt. Az óriási pörgésnek 11 körül vége volt a konyhán, ezért lassan elkezdtünk iszogatni meg kajálni. Jó volt a kaja, nagyon!!!!  Fél egykor úgy döntöttünk, hogy lelépünk mert már nincs mit csinálni. A kocsiban kapta mindenki a telefont az üzletvezetőtől, hogy menjünk vissza dolgozni, mert elengedte a pincérjeit, mert már fáradtak voltak, 12 órát dolgoztak. Igy történt, hogy a 3 séf, a pizzasütő srác, akik már a 18. órájukat taposták aznap, és én, óriási anyázások közepette vissza mentünk leszedni az asztalokat és elpakolni. Elég komoly balhé kerekedett ebből. 3-ra értem haza és csak bezuhantam az ágyba. De ennek ellenére jó nap volt.

Az esküvőről még annyit, hogy ez egy magas szinvonalú lakodalom volt, de ritka fos. Nem volt zene. 1 körül érkezett meg a dj, amikor már csak 20 ember volt ott. Az emberek egész este ültek egymás mellett mint a heringek a konzervdobozban. (Egyébként úgy is néztek ki.) A menyasszony akkora volt mint egy fél bálna, szőke hajjal, és a ruhája is csúnya volt, a vőlegény detto. Szegények. Ha ilyen esküvőm lett volna biztos sirok, de nekik tetszett. Izlandiak.

Vixi szabira megy. Augusztus 1-6-ig. A tervek nagyon nagyon jók.  Egy teljes sziget kör, az 1-es főúton, beiktatva a főbb látnivalókat, aztán 3 napos vadulás Akureyriben a NYÁRBÚCSÚZTATÓ! fesztiválon. Végre én is fesztiválozni megyek!  A program szerint megyünk bálnát, fókát, vizesést, lundát nézni, és vulkánt meg gleccsert mászni. Majdnem egy hetes vadkempingezés izland legmerészebb tájain, amitől kicsit parázom, de nem én vagyok a legzsirosabb a csapatban ezért nem engem fognak először felzabálni a jegesmedvék!

Csudi jó lesz! (Bár arra még nincs ötletem, hogyan tudok majd a szabadban pisilni....)

(Firirgevdhü, jég ehki tálá iiszlenszkü) Avagy sajnálom, de nem beszélek izlandiul. Az a helyzet, hogy az izlandi nyelvvel hadilábon állok. Sajnos azt kell mondanom nem nagyon tanultam semmit ezalatt a közel két hónap alatt. Tudom a számokat (11-ig) a napokat, 1-2 mondatot de ennyi. Nem vagyok rászorulva, és ezt kicsit sajnálom is. Amint kiejted, hogy nem beszélsz izlandiul azonnal mindenki vált angolra. Ez persze elég jó, de én olyan mondatokat is angolul mondok amit már tudnék izlandiul mondani. A kollégáimtól tanultam egy-két dolgot, de a keresztnevek ragozásánál erősen elvesztettem a fonalat. Van egy jó kis gyerek nyelvkönyvem amiben angolul-spanyolul-izlandiul vannak a szavak, ebből tanultgatok. Igazán jó lenne ha találnék egy jó kis tanfolyamot, de a városban egyelőre nincs lehetőség izlandit tanulni.

A spanyollal persze más a helyzet. Az elég jól megy, néha kényszeritve vagyok, hogy használjam. Napi 2-3 új szót biztos tanulok, ami persze nem sok, de azért elég jó ha már értek 1-2 mondatot a spanyol hiradóban. Van egy kedvenc sorozatom, Ana y los siete, amiben barátok közt szinvonalú mondatokat használnak, ezért elég jól megértem. Persze könnyebb spanyolul tanulni, ha a munkahelyemen és otthon is mindenki spanyolul beszél, és állandó jelleggel bömböl a spanyol tv. Latin káromkodások olyan széles tárházát tudom felmutatni, hogy csak na. Bár ragozni csak egyes szám első és második személyben és jelen időben tudok, de már ez is szép teljesitmény, úgy érzem.

Ma egy érdekes felfedezésre jutottam. A legnépszerűbb keresőszó amiután a legtöbben ellátogatnak a blogomra: "sportsdirect miskolc". Tizedikként dobja ki a google a blogomat. Nem éppen a legrelevánsabb keresőkifejezések...

Visszaszoktam a kávéra. Viszonylag elég gyorsan. Itt mindenki kávézik. Ez magától értetődő. Szerintem a gyerekek már az óvodában fekete kávét kapnak tizoraira és uzsonnára. Simán kinevettek amikor mondtam, hogy nem tudom meginni a kávét magában, csak tejjel. Akkor sosem iszom normális kávét, vonták le a következtetést a kollégáim. Egy húzósabb napon az én kis placcomon van egy 30 literes termoszban kávé, amiből csak az alkalmazottak iszogatnak. Óránként egy feketét rajtam kivül mindenki megiszik. Ma megpróbáltam reggel valami jó kis teát kérni a pultostól, de azt mondta nincs teánk. Fél óra keresés után kiderült, hogy az étteremben  mégiscsak van egy zacskó fekete tea. Megittam, finom volt, de "hogy lehet teát inni"szemrehányó pillantásokat azért kaptam.

Az alkohol beszerzése itt a világvégén érdekes kérdés. Alkoholt csak az alkoholboltban lehet venni, ami állami tulajdonban van. Ez a bolt a Vinbúdin. A Vinbúdin elég korlátozottan van nyitva, napi 6-7 órában, és szombaton kora délután. Igy igazán meg kell gondolnod, hogy a szombat esti buliban pontosan hány sört fogsz elfogyasztani. A helyi Vinbúdin kinálata elég szegényes. Párféle sör (Carlsberg, Heineken, Viking), párféle bor, párféle rövid és kész. Az ősz utcai éjjel nappali komolyabb készletet és kinálatot tud felmutatni. Az alkohollal még egy baj van, hogy drága. A hétvégén nagyon vágytam egy rosé fröccsre. Kétféle rosé volt egy olasz és egy californiai. Az olaszt választottam, finomnak nem volt mondható, de azért elfogyott. :-)

A cigaretta beszerzése egy másik érdekes dolog. Nem sokfajta van, talán eddig 5-6 félét láttam az embereknél. Ahol lehet kapni ott sincs semmiféle láthatósága, ráadásul szabad áras termék. A főtrafikos bácsitól 6-700 koronáért be lehet szerezni egy doboz Marlborot, ez Einar boltjában 850, a benzinkutakon 1200, az étteremben szombat este 2000 korona. Ráadásul mindenből van puhadobozos verzió, természetesen ugyanannyiért, és ez eléggé utálatos. Dohányozni egyébként mindenhol lehet, a Horecákban van külön dohányzó helyiség.

Rájöttem, hogy a bevásárlás még mindig tud gondot okozni, ma paradicsomos húsgombócot csináltam, és nagyon sok időt elvoltam a boltban, amig kiötöltem mi is lehet a paradicsom püré izlandiul. Láttam, hogy megjelent 2 újfajta skyr, fekete csomagolásban, és azonnal be is raktam egyet-egyet a kosaramba, aztán szépen vissza is tettem, amikor rájöttem, hogy halvány fogalmam sincs milyen ize lehet egy fekete dobozos joghurtnak.

Akranesben 3 normális bolt van, a Bónus, a Krónan, és Einar Ólafsson boltja. A Bónus az egy szupermarket lánc, köbö olyan szinvonalú mint otthon a kistescó, és olcsó az itteni viszonyokhoz képest. Hozzánk ez van a legközelebb, itt már elég komfortosan mozgok. A Krónan is egy szupermarket lánc, mondjuk egy nem felújitott Sparhoz hasonló. Itt is voltam már párszor, kicsit kiesik, de egész jó. Végül Einar boltja, ami nekem nagyon nagyon szimpatikus. Hasonlit egy pöpec Coophoz, de sajna drága. Viszont a cigaretta itt a legolcsóbb a városban.

Mármint a hiperszuper fesztivál Akranesben. Bár sajnos én többre számitottam, nem volt egy nagy eresztés. Péntek délután a helyi szokások szerint közösen grilleztek az emberek az utcán, a szomszédaikkal. Nekünk szar arcok a szomszédaink, de azért mi is grilleztünk - egyedül- annak ellenére, hogy 6 fok volt.  A buli este 10-kor kezdődött a belvárosban. A polgi (vagy valami ahhoz hasonló) beszédet mondott aztán volt egy elég béna énekes, utána pedig a helyi Kozsó, Páll Oskar "fenomális" koncertjén lehetett csápolni. Az étterem este dugig volt, de szerencsére dolgoznom nem kellett, igy megpróbáltam elvegyülni. Ez nem nagyon sikerült. Viszont egy kedves izlandi lánnyal és egy lengyel fiúval megismerkedtem,  de az emberek olyan furák..... Bulizni sem tudnak normálisan. És nem azért mert sir a szám, de tényleg kicsit nyomorékok. 2-kor meguntam az egészet, és hazataxiztam. 800 méter átszámitva 3200 Ft. :-)) De megérte nem birtam volna sétálni. Szombaton délután elnéztünk a helyi kézmüves vásárba. Volt egy-két jó dolog, de brutál drágán. Az izlandiak szeretnek kézmüveskedni, meg kötögetni, meg himezgetni, meg varrogatni. Jó sokan voltak. Este a kollégámmal megnéztünk valami szintén gagyi koncertet az IA stadionban (IA: helyi focicsapat, nagyon menők!!!:)) Aztán beugrottunk az étterembe, ami ismét dugig volt, de én "átszöktem" a Café Lööööööv-nek csúfolt szomszéd kávézóba, mert ott viszont cefet jó elektronikus zenét játszottak. Csak az emberek..... Na mindegy. Elmesélni igazán nem tudom mi a baj velük, meg kell tapasztalni. Hangot adtam a nemtetszésemnek a kedvenc kollégámnak is mivel a ridegség, amivel kezelnek nem tudom normális-e vagy sem, de már kicsit zavaró. 4 izlandi kollégám van, akikkel minden nap találkozom, de a nevükön kivül nem tudok róluk semmit, persze a nevüket sem ők mondták meg. Kolléga is osztotta a véleményem, de azt mondta a hiba bennem van. :) Nekem kell nyitnom a helyiek felé, mert ez egy fránya kisváros, ahol én mindenkinek idegen vagyok.  Hétfőn ezért újult erővel vetettem bele magam legalább a kollégáim megismerésébe. Az üzletvezetőnek kihúzták a bölcsesség fogát, és én kedvesen megjegyeztem, hogy ritka szarul néz ki. Lehet nem jó inditás, de legalább mondtam neki egy mondatot. A válasza annyi volt: Ja. A másik kollégámat majonéz majszolgatása közben megkérdeztem fáradt-e, húzós volt-e a hétvége. A válasz annyi volt: Ja. És, hogy: Yo amor mayonesa. Nem tudom miért gondolja, hogy én beszélek spanyolul, de általában megpróbál spanyolul válaszolni. Tehát ennyire jutottam a beilleszkedéssel. Visszakanyarodva a témainditóra a fesztivál egy nagy kalap szar volt. A sárbogárdi fogathajtó verseny Sziget fesztivál az akranesi ir napokhoz képest. Szóval ha erre jártok nyugodtan kihagyhatjátok.

Avagy szombat. A fürdés napja. Igen-igen, sajnos tényleg vannak akik csak szombaton fürdenek. Személyesen is sikerült találkoznom egyszerfürdő izlandiakkal. Ami fura, hogy ennek ellenére nem büdösek. Mondjuk izzadni nem nagyon izzad az ember 10 fokban. De akkor is!

No igazából nem is erről akartam irni, hanem a fürdőkultúráról, mert a nem fürdés ellenére van. Volt szerencsém párszor a helyi uszodába ellátogatni, illetve ma voltam Reykjavikban is. Bár uszodának hivják, inkább a strandra hasonlit, mert kinti medencék vannak. Télen a jó kis fütött medencében lehet róni a köröket. Természetesen a strand hozzátartozója legálább 3-4 jakuzzi, elfekvős rész - 50 centis medence ahol el lehet feküdni-, illetve a gőzkabin. Tök jó ez az uszodázós dolog de eddig még mindig kényelmetlenül éreztem magam, mert:

A cipőt már a bejáratnál le kell venni. (Egyébként ez a szokás elég durva, az iskolában a gyerekek zokniban vannak, az orvoshoz is csak cipő nélkül lehet bemenni....)

Papucsot csak én a hülye bevándorló használok mindenki más mezitláb van.

Nincsen szeparált öltöző, illetve zuhanyzó.  Mielőtt bemennél a medencébe köteles vagy pucéran! megmosni a hónaljadat, a lábadat, és a lábadközét. Erre giganagy táblák figyelmeztetnek. Ha ez megvan, visszamehetsz pucéran a fürdőruhádért és indulhatsz úszkálni. Miután kiúszkáltad magad, ismét pucér zuhanyzás a közös zuhanyzóban illetve öltözés a közös öltözőben.  Remek mi?

A jakuzzik elég királyak de inkább férfiak használják, nőket elvétve láttam eddig. (De lehet mindig rosszkor megyek usziba.)  Ami egyébként kellemetlen is, mert beletehénkedek egy tök üres kádba, és negyed óra múlva biztosan megtelik 50 plusszos vén fószerekkel, akik egy számomra tök érthetetlen nyelvet beszélnek.  Persze  felismerek 1-1 szót, de 5 perc után elfog az a kellemetlen érzés, hogy ezek tuti rólam beszélnek. Valszeg nem, de akkor is ezt érzem. :-) Egyre kényelmetlenebbül és kényelmetlenebbül érzem magam aztán angolosan távozom, pedig még szerettem volna döglődni. Gőzkabin dettó ugyanez.

Már csak a fürdés élményéért is meg kell tanulnom ezt a fránya nyelvet és le kell vetkőznöm - szó szerint - a szemérmességemet!:))

Avagy Ir napok Akranesben. Minden évben hatalmas bulival ünneplik a helyiek, hogy 880 körül 2 ir muksó áthajózta az óceánt és megalapitotta Akranes városát. Ez az ünnep idén a hétvégére esik. Óriási 3 napos partiörület. Az izgalom, és bulihangulat lassan kezd úrrá lenni a városon. A lámpaoszlopokat kis zöld figurák diszitik, mindenki nagyon nagyon készül erre az ünnepre. 10 ezer látogatót várnak. (Akranesben közel 6000 ember lakik.) Lesznek különböző koncertek, programok, amiről tudok hogy lesz: horgászverseny, homokvárépitő verseny, illetve “The most redheaded Icelander” verseny. Erre baromira kiváncsi vagyok!:)) 

A buli tetőpontja pedig az lesz, amikor lezárják a kikötőt és a cementgyárat, és egy megagiga hangárban 5000 ember , avagy az egész város, bulizik szombattól vasárnapig.

Persze ez azt is jelenti, hogy a hétvégén rommá fogom magam dolgozni, nem csak napközben hanem éjszaka is. De sebaj, kicsit már én is várom. Jó kis koncertek lesznek az étteremben csütörtök-péntek-szombat este. Az előkészületek megkezdődtek, holnap a heti pizzatészta mennyiség tizszeresét kell megcsinálni, illetve ma már túl vagyunk 60 kiló hambi pogácsa  előkészitésén. Tiszta izgi!:)))

Mindenképpen megirom milyen volt!

Mondhatnám szétvet az ideg. Az összes fránya képem eltünt a blogról ami miatt igazán, rohadtul mérges vagyok.

Hol a pinyóba vannak??? Egyébként is nagyon macerás dolog feltölteni azokat a fránya képeket, most pedig a tegnap esti postom kivételével eltünt minden.

Köcsög blog.hu, mérges vagyok!

Tegnap ismét a nyakunkba vettük a szigetet, mivel itt mást nagyon nem lehet csinálni. A cél a Snæfellsjökull vulkán "megmászása" volt. 1446 méter,  köbö 1300 méterig sikerült feljutni. Nagy segitség volt 1 db négykerék meghajtású terepjáró, illetve 1db quad. Jártunk a világ végén is, meg egy jó kis barlangban, ahová egy patakon fölfelé gázolva lehetett bejutni, és nyitott a teteje, igy ha bent vagy és felnézel látszik az ég. Ott még találtunk havat. Láttunk vizeséseket, illetve voltunk a legkavicsosabb tengerparton ami létezhet. Jó kis 500 km-es túra volt, eléggé elfáradtam, de büszke vagyok magamra mert csak 20 percet sikitoztam tiszta erőmből, amikor a 60 fokos emelkedőn mentünk fel a quaddal. 

Képek alant:

A már emlegetett kollégámmal szerdán elmentünk hegyet mászni. Szabadok voltunk délután ezért fél négykor elindultunk meghóditani a csúcsot. (Éjszaka is lehet kirándulni, mert süt a nap.) Bizadkodva indultam neki a dolognak, mert mégiscsak a kedvenc hegyemre mászunk fel, és teljes mértékben felkészültem az útra. Csoki, viz, szendvics, pzs, esőkabi. :-)

564 méter, 5 km-es út fölfelé, biztos megcsináljuk. Az első 1 km után majdnem feladtam, mert egy 20 m magas sziklafalat kellett megmászni. Sirtam, nevettem, mindenkit elküldtem a fenébe, már aki ott volt, vagyis a kollégát,  de végül megcsináltam. Utána elég kemény kaptató volt felfelé, de legalább nem 30 centis ösvényen kellett mászni. A tüdőmet majdnem kiköptem.  Végül majdnem felértünk a tetejére, de elkezdett szakadni az eső, és finoman gomolygott a köd lefelé. Vártunk 20 percet hátha eláll.  Ti: Izlandon van egy mondás: Ha nem tetszik az időjárás, várj 15 percet. De nem állt el, igy elindultunk lefelé. A szikla fal előtt szembetalálkoztunk a hegyimentő kollégámmal, és mutatott egy könnyebb ösvényt, igy viszonylag kevesebb sikitozással lejutottunk. Az utolsó 500 métert futva tettem meg, baromira jó érzés 30 centis mohatakarón futni, pihe-puha, kellemes. És persze már ragyogóan sütött a nap. Most már biztos vagyok benne, hogy egyszer felmászom a tetejére, azt mondják van vendégkönyv a csúcson. :-)))

Egy téli képen tudom prezentálni meddig jutottunk. (Piros karika)

Az alábbiakat szeretem Izlandban, a teljesség igénye nélkül:

• Skyr - joghurt szerü cucc, de sokkal sürübb és sokkal finomabb
• Body shop - szupertuti piperecuccok, brutál drágán, kiváló minőségben
• Nammiland - cukormennyország
• Kávé - bárhol, bármikor, bárkinek. Érts a legutolsó boltban is van egy kávéautomata, ha megszomjaznál egy  jó feketére. Ingyé, persze.
• Sportsdirect bolt
• Koktailsosa - fogalmam sincs miből van, de finom
• Csapviz - finomabb mint otthon, bár ez nem meglepő
• Ikea - ugyanaz mint otthon, de itt is jó! :)
• 13 fokban lehet napozni és le lehet égni .
• Szeretem, hogy elérhető a természet. Lovak, birkák, kisbárányok 50 méterenként,amint kiérsz a városból.
• Szeretem a sok vizet. Ezer meg ezer kis patak, ér,folyó a legelképesztőbb helyeken.
• És végül, szeretem, hogy itt olyan közel van az ég!

Éhezem. Na persze nem a szó szoros értelmében, de ki vagyok éhezve az otthoni kajára. Azt hiszem elmúlt a birkaevés varázsa. Szeretnék enni barackot, őszit, kajszit, málnát, ribizlit, dinnyét, paprikát, hegyes erős paprikát, egrest, normális krumplit, kolbászt, füstölt sajtos párizsit, trappistát, kiflit, spenótot, egrest, meggyet, fügét, cseresznyét, epret, szilvát! (Most csak ezek jutottak eszembe.)

A gyümölcsök rettentő módon hiányoznak. Persze banánt, narancsot, körtét meg almát mindenhol lehet kapni, de a hócipőm tele van már a téli-déli gyümölcsökkel. Az eper viszonylag ehető, de elég drága. Ezen kivül láttam még szőlőt, de az már a megfizethetetlen kategóriát képviselte.

Sajnos azt kell mondjam itt a zöldségek és a gyümik is a kritikán aluli kategóriát képviselik minőségben. Gondolom ez annak tudható be, hogy az uborkán és a paradicsomon kivül nem nagyon termelnek meg semmit. A behozott cuccok viszont elég hamar rohadásnak indulnak.

Tegnap csináltam gomba pörköltet, finom lett, de nem az igazi. Hiányzott az otthoni pirospaprika, gomba, paprika, paradicsom, hagyma, pirosarany.  Még jó, hogy erőspistám volt!

Szóval ha hazamegyek éhes leszek, csak ezt akartam mondani!:))

Az izlandi nemzeti napon 1944.június 17-ére emlékeznek, mert ezen a napon alakult meg az Izlandi Köztársaság. Izland hivatalosan dán uralom alatt volt. A köztársaság megalakulása átvette az 1918-as egyesülési törvény helyét, azt hatályon kívül helyezte.

Mivel ebben az időben a kontinentális Dánia német, Izland pedig brit megszállás alatt volt, a dánoknak nagyon kevés beleszólásuk volt a sziget ügyeibe, így engedték, hogy a sziget teljesen független legyen. Emiatt viszont át kellett írni az izlandi alkotmányt, hogy Izlandból köztársaság lett. Az izlandiak ünnepelték és dicsérték Jón Sigurdsson (1811-1879) és Sveinn Björnssont, aki az ország első elnöke lett.

Ma az izlandiak ezt az ünnepet nemzeti szinten ünneplik. Az ünnepség elsősorban parádékban mutatkozik meg, amit a nagyobb városokban tartanak, és a sor elején rézfúvósok vonulnak. Előttük izlandi lovakon lovaglók haladnak, a zenekar mögött pedig az izlandi cserkészmozgalom képviselői vonulnak. A felvonulás után jó néhány beszéd hangzik el. Általában ott van (Fjallkonan), a hegyek asszonya, aki általában a legvidámabb nemzeti izlandi ruhát viseli, s egy verset szaval. Ő az izlandiak tüzes lelkületét képviseli: ez a szokás még a romantikából maradt fenn, mikor az izlandiak függetlenedési vágyai elkezdtek csírázni. Mikor a beszédeknek és az ünnep hivatalos részeinek vége van, egy sokkal esztelenebb ünneplés veszi kezdetét, Ekkor léggömböket engednek a magasba a gyermekek. Az is hozzátartozik ehhez a naphoz, hogy ilyenkor a helybeliek, főképp a délnyugatiak mindig esőre számítanak, de a meterológiai statisztikák szerint ezen a napon sem gyakoribb az eső, mint más napokon.

Azért június 17-ét választották a helybeliek a függetlenség napjának, mert ekkor van Jón Sigurðsson, az izlandi kultúra és a 18. századi függetlenségi mozgalom vezetőjének a születésnapja.

Jelentem itt a buli a tetőfokára hágott, az emberek elindultak grillezni a kiserdőbe. (Bár erdőnek hivják, 30 darab fenyőfáról beszélünk.)

Ez a nap ugyanúgy indult mint eddig mindegyik, mikor salátaszeletelés közben a hondurasi kollégám megkérdezte nincs-e kedvem délután elugrani vele Selfossba munkaruhát venni. Azt már emlitettem, hogy a kisváros elég uncsi, igy kapva kaptam ezen az alkalmon is, és igent mondtam. Délben aztán jött a felkiáltás: indulunk!  De előtte menjek haza kabátért meg fényképezőgépért. Nem igazán értettem, hogy minek, és elkeztem húzni a számat, mig végül kiderült, hogy elintézzük a munkaruhát de közben kirándulunk is. A főnöktől már el vagyok kérve. Mindenki tudta, hogy ma kirándulni megyek csak én nem. Vicces volt! De beszéljenek inkább a képek:

 Þingvellir:

Amikor kitört az Eyjafjallajökull, ez a szép "kis" repedés lett a hegyen: 

Gullfoss:

Geysir:

Vulkán:

Izlandi lovak Dorcikának (háttérben lágyan gözölgö geysirekkel):

Az a faramuci helyzet áll fenn, hogy egy olyan városban lakom ahol nem nagyon van szórakozási lehetőség, az egyetlen normális hely ahová el lehet menni, a munkahelyem. :-) Tiszta üditő egy ledolgozott nap után hazamenni zuhanyozni, és visszamenni bulizni. No pénteken ez a helyzet állt elő. Egy kollégámmal elmentünk sörözni. Sajnos a helyi focicsapat, az IA,  kikapott, ezért búskomor, seggrészeg izlandiakkal volt tele a hely. No de sebaj, gondoltam, hiszen éjfélkor valami helyi zenekarnak lesz koncertje, biztosan feldobja a hangulatot. De nem igy történt. Borzalmasak voltak a srácok, sajnos. Látva nem tetszésemet,a kollégáim kapva kaptak az alkalmon, hogy bedobják: irány Reykjavik! Naná, hogy mentem, mit veszithettem. Sajnos a party kultúra nem nagyon változott január óta. Óriás mega - giga éjszakai élet, de a bulizás formája valahogy nekem kicsit sok. Lökdösődés, bunkóskodás, otthon nem ezt szoktam meg. (Vagy lehet Veszteg túl kultúrált hely volt. Tényleg megnyitott már az utód?????) Ami tiszta vicces és még mindig nem szoktam meg, az az, hogy világosban kell menned bulizni, és amikor kijössz a dizsiből, ami persze megfelelően besötétitett, igazán tud fájni a világosság.  Parti-smink? Forget it! 3-kor leléptünk Reykjavikból és visszamentünk az étterembe, hogy a helyi rövidek oltárán áldozzunk. :) A "baj" akkor kezdődött amikor előkerült egy üveg Gifiti, a hondurasi kollégám hazai ellátmánya. Isteni finom, kamillás, ánizsos, szegfüszeges cucc, de másnap éreztem a hátulütőjét. Hazaérve, mivel kellemes idő volt (12 fok), úgy gondoltam megfelelő lesz a teraszon szunyókálni, el is aludtam. A jobb kezem szénné égett. :) Szombaton próbáltam tartani magam, mert szülinapi ebédre voltam hivatalos, de igencsak fájt. Igy este viszonylag korán nyugovóra tértem. Ma délután grilleztünk, meccset néztünk, de ezen kivül nem történt semmi különös.

Tegnap ismét Reykjavikban voltunk, hogy elintézzük a Kennitalamat, az itteni személyi-szerü azonositót, de sajnos nem sikerült. 2 papir is hibázott. Jövőhéten újra próbálkozom. Akkor viszont jó lenne, ha sikerülne megigényelnem, mert ennek hiányában nem nyithatok bankszámlát, és bankszámla hiányában nem kapok fizetést.

Voltunk még egy csomó helyen vásárolni, és amit felfedeztem, hogy rettentő olcsók a dvd-k, az otthoni viszonylatokhoz képest. Ráadásul a 90%-uk magyar szinkronos vagy feliratos. Elképzelhetőnek tartom, hogy a jövőben vásárolni fogok filmeket. :-)

Egyetlen magyar vonatkozású dolgot fedeztem fel, a Rubik kockát. Majdnem minden boltban kapható, de nem csak a klasszikus, hanem az új változatok is. Ezen kivül semmit nem találtam ami otthoni lenne.

A világ eddigi legszarabb hamburgerét sikerült megvásárolnom, és megennem a Metro-ban, ami az itteni  McDonalds utód. ( A meki a válság idején kivontult.)  Brutálisan rossz volt. Finom müanyag sajtburger izre vágytam, de amit kaptam helyette az kritikán aluli volt. Szóval ha erre jártok, ne egyetek a Metroban!

Kiváncsiságomat kielégitendő muszáj volt vennem közel 400 koronáért egy doboz mogyorókrémes-gyömbéres rágót. De ezt is megbántam.

Egy pozitiv vonatkozása azért volt a napnak. Múlt szombaton egy elég nagy buli volt az étteremben, és az egyik szünetemben a kinti cigizés közben beszélgetésbe elegyedtem az egyik vendéggel, no ez a vendég szembejött a  bevásárlóközpontban és rámköszönt. Hát tiszta jó, már egy izlandival köszönőviszonyban vagyok! :-)

Oh és még két pozitivum: a mogyoróvajas és a mandulás Snickers.... Nyamm, nyamm!

Már el is telt egy hét mióta itt vagyok, ezért összefoglalom a történéseket:

A héten három napot dolgoztam ( 1 napot full time baby-sitteltem, de ez is munkanapnak számít, szóval nem is hármat, hanem négyet). A munka eléggé pörgős volt ma, de ennek ellenére nem volt rossz. Valahogy jó érzés 5 év irodában tespedés után fizikailag elfáradni, érezni, hogy van kezem és lábam. A kollégákkal minden rendben. Bár az izlandiak kicsit visszahúzódóak. Nem nagyon beszélgettem még egyikükkel sem. Spanyolul viszont már tudok 1-2 dolgot ordibálni.  :-) Büszkélkednem kell vele, hogy csütörtökön a napszaknak megfelelően tudtam köszönni a Cola-s képviselőnek, illetve a húsosbácsinak sajnálatomat tudtam kifejezni, hogy nem beszélem a nyelvét. Ami tök furcsa, hogy itt a HACCP-t még hirből sem ismerik. Egy ÁNTSZ ellenőr hótziher elsirná magát ha meglátná, hogy milyen állapotok uralkodnak a konyhában, de itt izlandon ez teljesen normális dolog. És ez még a kulturált éttermek közé tartozik, hiszen mégiscsak Vesturland egyik legfancybb helye.....

Amiről mindenképpen irnom kell, az az időjárás. Ma 15 fok volt, és este fél 10 kor amikor hazasétáltam annyira melegem volt, hogy le kellett vennem a kabátot. Pénteken voltam strandolni is, bár utólag kiderült 13 fok volt, de simán elvoltam egy pólóban, sőt a szélvédte helyeken szakadt rólam a viz. Valahogy itt másmilyen a klima mint otthon. A hideg sokkal melegebbnek érződik. Nem tudom mi lehet az oka.Holnapra 18 fokot mondanak, igy strand lesz belőle ismét. Belemerészkedtem a vizbe pénteken, de még mindig nem okés a dolog. Rettenetesen fáj.

A rakott-krumpli projekt überkirály módon sikerült. 8 adagot főztem, 4-en ettük, de nem maradt belőle semmi, és nem azért mert én zabáltam volna fel az egészet......Sajnos kép nem készült róla.  A hozzávalókat természetesen egyedül vásároltam a boltban, amire szintén büszke vagyok. Arra viszont gyorsan át kell állnom, hogy ne számolgassam át a koronát forintra, mert nagyon fáj megvenni 90 forintért egy darab tojást, vagy 300-ért egy pohár tejfölt. Bár szerintem ehhez is idő kell.

Fúú amit még meg kell emlitenem az a papucs téma. Valamiért az izlandiak szeretnek papucs zokni kombóban sétálgatni itt mifelénk. De nem akármilyen papucsban. A legalább 15 éve nem látott adidas müanyag papucsban. Mindenféle szinekben pompázik ez a csoda, és a legjobb az amikor a buliból hazaeső lányok becsomagolják a papucskájukat a táskájukba és miniszoknyában, harisnyában és papucsban sétálnak haza a buliból. De hordják napközben, vagy ha leugranak a boltba, vagy ha csak tankolni mennek a kútra. Nem értem, komolyan.

A jó hir, hogy már rendesen tudok aludni. Napi 5-6 órát, de ennél otthon sem aludtam többet. Mondjuk ritka vicces dolog reggel hat körül sirály csicsergésre ébredni. Oké! Nem csicseregnek hanem undoritó módon vijjognak, de ez az átka ha 300 méterre laksz az óceántól.

No és, hogy lássátok milyen az amikor éjfélkor süt a nap (lehet nem látszik jól, de a hegycsúcson még hó van!)

Tegnap lazitós nap volt. Elősegitve a beilleszkedésem, és a nehézkes akklimatizációmat. Reykjavikban voltunk vásárolni, ezt-azt intézni. A kikötőben est-ebédeltük valamilyen halakat, nem tudom milyeneket. Az egyikre azt mondanám, hogy mocsárizü volt, de mivel itt nincs mocsár inkább óceánizü. De a többi nem volt rossz, bár a hekk vitte a pálmát. Csodák csodájára "éjjel" sikerült aludnom. Ritka jól esett.

Ma volt az első munkanapom. 9-kor kezdtem és 2-kor végeztem. Nem volt rossz  vagy nehéz, de kicsit nehézkes volt. 2 dél-amerikai cheffel dolgozom együtt, és mindkettő elég erős akcentussal beszéli az angolt. Egymás között természetesen spanyolul beszélnek, a pincérekkel izlandiul, igy rohadtul kell figyelni mikor váltanak angolra, mert az nekem szól. :-) Megtanultam pizzatésztát késziteni, de úgy érzem karra még gyúrnom kell, mert alig birom el a fém edényeket. Délután elmentem futni. A strand igazán idilli hely a futáshoz. Jól esett, mert kellemesen fújt a szél. "Este" csináltam egy kis ubisalit a gyerekeknek, holnap pedig a rakott krumplival "kell" megbirkóznom. Hát igen, a hazai izek...

Indulok. 2 hét múlva. Kész vagyok, fosok mint a guminyúl. Mi lesz velem? Biztos akarom én ezt? Tényleg elhúzom a belem? Egyelőre még magam sem hiszem el, hogy megteszem. De megteszem. Erre készülök fél éve, szóval fel kell szállnom arra a fránya repülőre. Mindkettőre. De kurva nehéz. Mi van ha honvágyam lesz? Ha hiányzik a család, az illatok, az ízek, a színek, a fények. Izgulok. Tudom, hogy baj nem nagyon érhet. Barátokkal leszek, akikre mindig számíthatok. Segíteni fognak beilleszkedni, elkezdeni -még ha ideiglenesen is- egy totál új életet. De mi van, ha kitör egy vulkán, vagy csak szanaszéjjel idegeskedem magam a mindennapos földrengések miatt. Mi van, ha az izlandiak nem is kedvesek, mi van ha nem sikerül akklimatizálódnom, ha megőrülök a Nap furcsa járásától, mi van ha nem sikerül megtalálnom azt amiért megyek? Parázok. Ennyi.

Végül elérkeztünk a végéhez. Lezárul egy olyan korszak, ami meghatározó volt az elmúlt 3,5 évben, de ezzel elkezdődik valami új is. 1222 nap. Voltak időszakok amikor az életemet és véremet adtam volna a cégért, beszippantott az igazi multi feeling. Aztán ez az érzés lassacskán elmúlt és ma már örülök, hogy szabadulok.Egy dolgot sajnálok: a "munkabarátokat". Sok csodálatos, segítőkész embert ismertem meg, akikkel igazán élmény volt együtt dolgozni. De sajnos ők voltak kevesebben. Itt is szeretném megköszönni nektek fiúk és lányok a támogatást, a hozzáállást a kedvességet, a szeretetet, az óriás giga röhögéseket, a szürke hétköznapokon azt a kis fényt amit TI adtatok nekem: KÖSZÖNÖM!

Csesszétek meg, hiányozni fogtok!